127506

In Memoriam Toró Tibor

 Toró Tibor
(1931-2010)

Életének nyolcvanadik évében súlyos, de méltósággal viselt betegség után 2010. október 17-én, vasárnap délelőtt elhunyt Toró Tibor temesvári fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának tagja, Bolyai-kutató, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke.

Toró Tibor 1931-ben született az udvarhely- széki Énlakán, 1953-ban a Temesvári Tudományegyetem Matematika-Fizika karán szerzett diplomát, és nyugalmazásáig a temesvári egyetem elméleti fizika tanszékvezető professzora volt. Az 1995/96-os tanévtől a Szegedi Tudományegyetem vendégprofesszora, haláláig c. egyetemi tanára. Egész életét a tudománynak, a kutatásnak, egyetemes műveltsége átadásának szentelte, hiszen nemcsak az atomfizikában mozgott otthonosan, hanem rendkívüli ismeretekkel rendelkezett a tudománytörténetben, az irodalomban, a nyelvtudományokban, a történelemben vagy a zenetörténetben is.

Tudományos szakterülete az elméleti részecskefizika, és az alapvető kölcsönhatások egységes elmélete volt, valamint ezeknek asztrofizikai és kozmológiai aspektusai. Részecskefizikai munkássága közül említést érdemelnek a neutrinófizika terén elért eredményei Különös gonddal és alapossággal foglalkozott Bolyai János munkásságával "...a nehézkedés törvénye is szoros összveköttetésben, foljtatásban tetszik az űr termeltével, valójával, miljenségével." - erről a Bolyai-idézetről Toró Tibor számos előadásában kifejtette, hogy Bolyai János - még Einstein előtt - az általános relativitáselmélet alapját ismerte fel. (Mutatóujját ilyenkor nyomatékul mindig a magasba emelte.) Az ő javaslata és állandó sürgetétése hatására állította vissza a Magyar Tudományos Akadémia tudományos elismerései sorába a nemzetközi Bolyai díjat. Bolyai János temesvári hagyatékának a kutatója és ápolója volt. Neki köszönhető a temesvári Bolyai-szobor, az ötnyelvű Bolyai-emléktábla és a Magyar Házban 2008-ban avatott Bolyai-emlékszoba.

Egész életében lelkesen dolgozott szűkebb és tágabb környezete épüléséért. Nem csak Erdélyben, de az anyaországban és szerte a nagyvilágban is tartott feledhetetlen előadásokat - fizikusokról, fizikáról, kozmológiáról, a Földön kívüli intelligencia kereséséről, - de József Attila kozmikus verseiről, vagy Madách Imre Az ember tragédiájának természetfilozófiai vonatkozásairól is. Ezeken az előadásain mindig zsúfolt termekben várták az érdeklődők.

Hivalkodástól mentesen élt, elismert szaktekintély volt határon innen és túl. Távozásával nemcsak a temesvári vagy erdélyi, nemcsak a szegedi, hanem az egyetemes magyar tudományos és közművelődési élet lett szegényebb.

Kívánsága szerint testét elhamvasztják,hamvait pedig a család az általa megnevezett, szívéhez közel álló helyeken - Énlakán, Magyarhermányban, Kányádban, Etéden, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Temesváron - szórja majd szét.

Búcsúzzunk Toró Tibortól a tudóstól, a fáradhatatlan tanártól, és baráttól egy Kányádi versidézettel:

"Aki megért és megértet, egy népet megéltet"

Emlékét megőrizzük!
Nyugodjék békében!