133890

Elhunyt Lovas István fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

Életének 83. évében, 2014. március 30-án elhunyt Lovas István egyetemi tanár, az elméleti és kísérleti magfizika jeles kutatója, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Debreceni Egyetem professor emeritusa. 

Lovas István 1931-ben született Gyöngyöshalászon. 1955-ben végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar fizika szakát, de már a diploma megszerzése előtt az MTA Atommagkutató Intézet munkatársa lett, majd 1956-ban az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetébe (ma: MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske és Magfizikai Intézet ) került. Vendégkutatóként dolgozott egyebek közt a koppenhágai Niels Bohr Intézetben (1964) és a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben (1967-1968).

1986-ban nevezték ki a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) Elméleti Fizikai Tanszékének élére, amelyet 1992-ig irányított. 1990-1993 között az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet főigazgatója volt, majd visszatért a Debreceni Egyetemre, ahol professzorként, majd  professor emeritusként dolgozott.

Szakterülete az elméleti magfizika volt. Az atommag szerkezetének és az atommagok kölcsönhatásának megértését célzó kutatásai a nagy energiára gerjesztett maganyag viselkedésének vizsgálatához vezették el, ami a részecskefizikával és a statisztikus fizikával is határos. A magyar magfizika legendás alakja magyar tudósok több nemzedékére gyakorolt hatást: az MTA KFKI-ban, az MTA Atomki-ban és a Debreceni Egyetemen végzett kutatásai sokszor mutattak új irányt a kortársak és a fiatalok számára. Lovas István 1963-ban védte meg kandidátusi értekezését, 1971-ben szerezte meg a fizikai tudomány doktora címet. A Magyar Tudományos Akadémia 1979-ben levelező, 1987-ben pedig rendes tagjává választotta.

Lovas Istvánt tagjává választotta továbbá a párizsi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia, az Ukrán Felsőoktatási Akadémia, a Nagyváradi Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémia és az Európai Fizikai Társulat. Tagja volt az MTA Debreceni Területi Bizottságának, az MTA Atommag-fizikai Bizottságának, az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, valamint részt vett az Acta Physica Hungarica szerkesztőbizottságának munkájában.

Lovas István érdemeit számos kitüntetéssel ismerték el: Schmid Rezső-díjjal (1960), Akadémiai Díjjal (1978), Szent-Györgyi Albert-díjjal (2002), Wigner Jenő-díjjal (2010) tüntették ki, 1999-ben díszdoktorává avatta a Nagyváradi Egyetem.

 

Lovas Rezső György, az MTA rendes tagja megemlékezése:

Elhunyt Lovas István fizikus akadémikus

1931-2014

Szakterülete az elméleti magfizika volt. Az atommag szerkezetének és az atommagok kölcsönhatásainak megértését célzó kutatásai a nagy energiára gerjesztett maganyag viselkedésének vizsgálatához vezették el, ami a részecskefizikával és a statisztikus fizikával is határos.

Tudóskaraktere tanári működésében bontakozott ki igazán. Professzori munkájának színhelye a Debreceni Egyetem volt. A tudós és a tanár dimenziójához adódott még egy: a bölcselőé vagy úgy is mondhatni: a költőé. Ő ugyanis úgy beszélt és írt a fizikáról, hogy közben a mindenség titkairól is szólt, amelyek közül az ember a legrejtélyesebb. A titkok kibontásának legfőbb eszköze nála - legtöbb teoretikus kollégájától eltérően - nem a képlet, hanem a szó. A szó pedig analógiákra, hasonlatra csábította, és előhívta mágikus humorát. 

Az ember az érzékletes hasonlatok által került bele ezekbe a fejtegetésekbe. Valahányszor részecskerendszerekről beszélt, egyúttal az emberi társadalomról is szólt. A jelenségek - a fluktuációk, az entrópianövekedés, a kiegyenlítődés, a kollektív és a független viselkedés - társadalmi jelenségeket juttattak az eszébe, és a diákság a társadalom működésének egy bölcs és egyben játékos értelmezését is ajándékba kapta. Nem véletlen, hogy a legkedvesebb tanárok között is ő volt sokunk számára a legkedvesebb. Tanári, népnevelői hajlama, beleérzőképessége emberszeretetéből fakadt, amelyet nemcsak a diákok, kollégák, hanem az egyszerű emberek is megéreztek benne.

 

Biró Tamás Sándor, a fizikai tudomány doktora megemlékezése:

 In memoriam Lovas István

Meghalt Lovas István, fizikus. Bármennyire is igyekszem tömöríteni ezt a mondatot, - mint egy neutroncsillag - nem veszít súlyából. A véglegesség gravitációs tere hatja át.

Aki születik, meg is hal végül. Mégis, minden születés és halál kiragad a mindennapjainkból, annál inkább, ha ismerőssel, baráttal, tanárral, példaképpel történik. A sokk enyhülni fog - idővel. Figyelmeztet, alkalmat ad a visszatekintésre; annak a megfogalmazási kísérletére, hogy mi is zárult le ezzel az eseménnyel az univerzumban.

Lovas István, születési nevén Lebonicki, élt 82 és fél évet 1931-es, gyöngyöshalászi világrajövetele óta. A magyar magfizika legendás alakja, kutatók generációira bírt nem múló, jelentős hatással. A piarista gimnáziumban Antall József és Zimányi József osztálytársa volt; az egyetemen Zimányi Józseffel és Német Judittal az 1931-es generáció híres trojkájaként tartották számon őket.

Élete, tudományos karrierje összeforrt a magyar történelem utóbbi 50-60 évével: a KFKI-ban és a Debreceni Egyetemen, valamint az ATOMKI-ban kifejtett tevékenysége többször mutatott új irányt a kortársak és a fiatalabbak számára is. Fáradhatatlan volt nemzetközi kapcsolataink kiépítésében éppúgy mint a magyar közéletben. Évtizedes jó kapcsolatunk Európa egyik legfontosabb szellemi központjával, a Frankfurti Goethe Egyetemmel, az őt Walter Greiner professzorhoz fűző személyes kapcsolatából bontakozott ki; esélyt adva az 1970-es 1980-as és 90-es években számos fiatal magyar fizikusnak a nyugati szellemi világgal való első kapcsolatfelvételre.

Tanácsát, véleményét számos formában és számos fórumon hallottuk az elmúlt évtizedekben. Az ELFT, a Professzorok Batthyányi Köre, az MTA Fizikai Osztálya számos karakteres felszólalására emlékezhet. A magyar fizikai folyóirat, az Acta Physica Hungarica újjáélesztését Heavy Ion Physics néven ő eszelte ki és vitte végbe a 90-es években. Átvevén a főszerkesztői stafétabotot, ezt az újságot mára egy közös európai vállalkozás, az EPJ A Hadrons and Nuclei folyóirat részévé sikerült tennünk.

Emlékét még sokáig nem engedik halványulni majd ezek és ehhez hasonló tettei, mert következményeik életünk részévé váltak. Emeritus-i éveiben az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban megosztotta velem dolgozószobáját, névtáblája a 305-ös ajtón a 3-as épületben a tárgyak fizikai létezés-közönyével mit sem változott. Idővel azonban minden bizonnyal egy szebbre, tartósabbra cseréljük; amelynek felirata - sajnos - már múlt időben fog szólni.

 

Búcsúztatása római katolikus szertartás szerint lesz 2014. április 11-én (pénteken) 12:30 órakor a budapesti Farkasréti temető ravatalozójában.