136771

Régen volt ennyire kevés öngyilkos hazánkban

Utoljára az 1950-es évek közepén vetettek véget olyan kevesen önkezükkel az életüknek Magyarországon, mint tavaly. Egyre többen kérnek akár telefonon is segítséget kilátástalannak látszó helyzetükben, és a hozzátartozók, barátok közül is mindinkább észreveszik a figyelmeztető jeleket. Ma van az öngyilkosság megelőzésének világnapja.

A Központi Statisztikai Hivatal 1930-as évekig visszanyúló adatai szerint az ötvenes évektől a nyolcvanas évek közepéig szinte folyamatosan emelkedett Magyarországon az öngyilkosság következtében meghaltak száma. A legtöbben, 4911-en 1983-ban vesztették életüket emiatt. A 80-as évek második felétől azonban csökkent ezen tragikus esetek száma, és a tendenciát a gazdasági válság sem állította meg. Olyannyira nem, hogy tavaly először újra kétezer alá csökkent az öngyilkosságok száma, ilyen adatot pedig utoljára az ötvenes években regisztráltak.

A visszaesés az egész országra, mindkét nemre és minden korosztályra igaz. Az Alföldön élők még mindig kétszer-háromszor gyakrabban vetnek véget önkezükkel az életüknek, mint akik az ország nyugati és északi felén laknak. A területi eltérés a statisztikák létezése óta észlelhető, dacol minden politikai, gazdasági, társadalmi hatással – állapították meg szakértők az öngyilkosságok 1970 és 2010 közötti magyarországi alakulását összefoglaló tanulmányukban. Ebben arról is írnak, hogy az öngyilkosságok száma lényegesen megnövekszik a késő tavaszi-nyári hónapok alatt, míg a téli hónapokban jóval alacsonyabb. Magyarországon a legtöbben hétfőn követnek el öngyilkosságot.

A tanulmány szerint az öngyilkosok többsége az önakasztást vagy a gyógyszer-, vegyszermérgezést választja. S míg az öngyilkosságok száma örvendetesen csökken, sajnos nőtt azoknak az aránya, akik olyan módot választanak, amely nagyobb eséllyel végződik halállal. A szakértők ebből pedig azt a következtetést vonták le, hogy nőtt a valóban elszántak aránya, akiket nem tudnak elérni a megelőző rendszerek.

Pedig léteznek ilyenek, és mint a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének titkára lapunknak elmondta, egyre ismertebbek is. Szabóné Kállai Klára szerint legalábbis erre enged következtetni, hogy 2011 ősze óta működtetik az egész ország területéről, éjjel-nappal, mobiltelefonról is ingyenesen hívható 116-111, illetve 116-123-as számot, és folyamatosan emelkedik a hívásaik száma. Évente átlagosan 150-200 ezer hívást fogadnak, és több mint 100 ezer hívásból alakul ki beszélgetés, amikor a szakemberek jó eséllyel segítséget tudnak nyújtani. Az öngyilkosságot fontolgatók nem meghalni akarnak, hanem nem tudnak már úgy tovább élni, mint eddig - magyarázza a klinikai szakpszichológus, aki előremutatónak tartja, hogy a fiatalok is egyre többször fordulnak hozzájuk: az elmúlt években 6-ról 9 ezerre ment fel a 25 éven aluliaktól érkezett hívások száma. Egyre gyakoribb tapasztalat, hogy olyanok is telefonálnak, akik úgy látják, hogy bajban van az ismerősük vagy családtagjuk, és segíteni szeretnének neki. A szakember szerint életek múlhatnak azon, hogy figyeljünk egymásra és azokra a jelekre, amelyek arra utalhatnak, hogy valaki öngyilkosságot fontolgat. A tapasztalatok szerint ugyanis tíz öngyilkosból nyolc a halála előtti hónapokban felkeres valamilyen orvost, a legtöbben pedig, akiket öngyilkosság fenyeget, figyelmeztető jeleket „küldenek” a külvilágnak. Ezeket részletesen taglalja az öngyilkosság-megelőző portál, a www.suicidprevencio.hu.

Noha az öngyilkosságoknak többnyire csak egy közvetlen áldozata van, kutatások szerint azonban minden eset legalább hat hozzátartozót, ismerőst érint. A hátrahagyottak sokszor irreális bűntudattal küzdenek, a gyermekek nagyon erős megfelelési kényszerrel reagálhatnak, ráadásul a hozzátartozók ezekben az esetekben nagyobb öngyilkossági kockázatnak is ki vannak téve, mint más gyászolók. Ezért is hiánypótló a Harmat Kiadó által megjelentetett kötet, Albert Y. Hsu Hátrahagyottak - Gyász az öngyilkosság után című könyve, amely az öngyilkosságok nyomán felmerülő nyomasztó kérdésekre keres választ, és konkrét tanácsokat is ajánl a gyógyuláshoz, illetve a kívülállók segítségnyújtásához.

Nem biztos, hogy a gyógyszerek hatása

Az öngyilkosok 90 százaléka szenved az elkövetéskor valamilyen „nagy‟ pszichiátriai betegségben (depresszió, skizofrénia, szenvedélybetegség), de a szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a depressziós, szerfüggő, illetve skizofrén betegek többsége soha sem lesz öngyilkos, és 50 százalékuk még csak meg sem kísérli azt. Sokan közülük állítják, mások vitatják, hogy a pozitív tendencia a korszerű depresszióellenes szerek használatának elterjedésével magyarázható. Az utóbbiak azt mondják: a statisztikák már e szerek széles körű bevezetése előtt javultak, ráadásul nem csak depressziósok fordulnak önmaguk ellen.

Forrás: Magyar Idők                                                 Haimann Éva