137321
A tudomány hírei
Vissza
2015. 12. 28.

Magyar kutatók eredménye segíthet a vulkánkitörések előrejelzésében

Az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport Lukács Réka vezetésével, svájci, ausztrál és német kutatókkal, valamint az MTA-ELTE Geológiai, Geofizikai és Csillagászati Kutatócsoporttal együttműködve a cirkon elemzésével határozta meg a Bükk előterében előforduló vulkáni képződmények keletkezési korát és a kiterjedt magmatározók fennállásának időtartamát. Nemzetközileg is számottevő eredményeiket a Contributions to Mineralogy and Petrology legújabb számában ismertették.

A Kárpát-medence alatt 14-18 millió évvel ezelőtt jelentős mértékben elvékonyodott a kőzetburok (litoszféra). Ezzel egy időben hatalmas robbanásos vulkánkitörések zajlottak, amelyek horzsaköves üledékanyaga több ezer négyzetkilométer nagyságú területet borított be, helyenként akár néhány 10 métert meghaladó vastagságban. Mozgalmas időszak volt mindez, a szürke hamuleplek évtizedekre megállították itt az élet fejlődését.

Az egyik legpusztítóbb, legnagyobb térfogatú vulkáni anyagot szolgáltató kitörés terméke: a horzsaköves vulkáni hamuár, azaz ignimbrit Tibolddaróc falu határában
Az egyik legpusztítóbb, legnagyobb térfogatú vulkáni anyagot szolgáltató kitörés terméke: a horzsaköves vulkáni hamuár, azaz ignimbrit Tibolddaróc falu határában

 

E hatalmas vulkánkitörések képződményei legteljesebben a Bükk előterében tárulnak fel. „A korábbi radiometrikus koradatok szerint 13 és 21 millió év között zajlott a vulkáni működés, azonban a mérések hibahatára meglehetősen nagy. Ezért egy új módszerrel igyekeztünk pontosítani a vulkánkitörések korát, mégpedig egy piciny ásvány, a cirkon segítségével” – mondja Lukács Réka, a kutatócsoport munkatársa, aki két éve látott neki a munkának.

Kiderült, hogy a vulkáni működés jóval rövidebb idő alatt zajlott (14 és 18 millió évvel ezelőtt) mint azt korábban gondolták. Ezen belül, 14 és 15 millió év közötti időben, legalább két hatalmas vulkánkitörés is volt, amikor több mint 10 köbkilométer vulkáni anyag robbant a felszínre (ez a Mt. St. Helens 1980-as kitörésének többszöröse). A kutatásnak azonban egy másik fontos eredménye is volt. A szakemberek meghatározták, hogy a vulkánkitörések előtt milyen hosszú ideig létezett a földkéregben elhelyezkedő magmatározó.

 „Összegezve a cirkonásványok kristályosodási adatait, azt a meglepő eredményt kaptuk, hogy a kiterjedt magmatározók akár 700 ezer éven keresztül is fennálltak, és akár több vulkánkitörést is táplálhattak” – mondja Lukács Réka. Ezek az eredmények fontos hozzájárulást jelentenek a szilíciumgazdag magmakamrák élettartamának megismeréséhez, amiben eddig ellentmondásos eredmények születtek.

„Ezek a tudományos vizsgálatok nem véletlenül vannak jelenleg a kutatások élvonalában. Ma már vannak eszközeink arra, hogy a földkéregben lévő, pusztító vulkánkitöréseket táplálni képes magmatározók méretét és állapotát vizsgálhassuk. Élettartamuk pontosításával, a vulkánkitörések előtti folyamatok feltárásával közelebb juthatunk annak megértéséhez, hogy a jelenleg kimutatható nagy magmatározók vajon képesek-e a közeljövőben ilyen eseményeket elindítani” – mondta Harangi Szabolcs, a kutatócsoport vezetője. 

 

További információk az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport oldalán.