88821
A tudomány hírei
Vissza
2009. 11. 12.

Nem mind Rembrandt, ami annak látszik

– Alfred Bader nem kémiai eredményeiről fog beszélni itt a Magyar Tudományos Akadémián, hanem a művészet és tudomány egy speciális kapcsolatáról – mutatta be a legjelentősebb Rembrandt-magángyűjtemény tulajdonosát Pálinkás József, az MTA elnöke. 2009. november 11-én, az MTA meghívására Budapesten tartott előadást Alfred Bader kémikus, műgyűjtő, több tudományos díj és elismerés tulajdonosa, számtalan ösztöndíj alapítója és a fiatal tehetségek támogatója.

– Bár nagyszüleim magyarok voltak, én sajnos nem beszélem az önök nyelvét – mutatkozott be Alfred Bader a "Rembrandt és a kémia" című előadás bevezetőjeként. A nemzetközi körökben rendkívül elismert műgyűjtő üzleti és tudományos sikerei ellenére legnagyobb szerelmének  a művészetet nevezte. Kimagasló festészeti gyűjteménye a XVII. századi holland mesterek munkáiból áll, és ezek között több kép Rembrandt alkotása. De hogy valójában hány darab eredeti képe van a németalföldi mestertől? Bader erre a kérdésre próbált választ adni előadásában. Kiderült, Rembrandt olyan festőműhelyet irányított, ahol saját alkotásai mellett tanítványaival közös képei is készültek, sőt, néha tanítványainak munkáit is ő szignálta. Akadnak olyan képek is, amelyet korábban a mester tanítványa festett és később ezt a motívumot Rembrandt beemelte saját alkotásába. Ezért Rembrandt eredetiségét megállapítani rendkívül bonyolult feladat.

A világ több táján felmérhetetlen kincsként őriznek nemzeti múzeumok és galériák Rembrandtnak tulajdonított képeket. Természetesen mikor Alfred Bader közreműködött a képek eredetiségének a vizsgálatára alakult Rembrandt Research Project megalapításában, a művészettörténészek körében igen nagy feltünést, olykor felháborodást keltett. Az 1960-as évek végén indult program a legkorszerűbb természettudományos eljárások segítségével biztos, tudományos alapokra próbálta helyezni a Rembrandt-életmű vitatott képeit. A tervet 20 év intenzív munka után fel kellett adni: kiderült, hogy a szubjektivitás nem küszöbölhető ki a műértő tevékenységből.

Bader előadásában azonban nemcsak azokat a képeket mutatta be, amelyek egészen bizonyosan nem Rembrandttól származnak – mint például a Lengyel lovas, vagy az Aranysisasok férfi –, hanem olyan képeket is, amelyek részben a mester kezenyomát viselik, és olyanokat, amelyeket korábban Rembrandt valamelyik tanítványának tulajdonítottak és később kiderült, maga a mester készítette az alkotást.

Jelenleg körülbelül 350 képet tartanak Rembrandt saját kezemunkájának. Bader hangsúlyozta, egy kép minősítése súlyos dollármilliókat jelent. Amiről úgy vélte, eredeti alkotás, és hatalmas összeget fizetett érte, az most, hogy már nem tulajdonítják Rembrandtnak, csak pár tízezer dollárt ér. Ugyanakkor egyes, tanítvány alkotásának vélt képekről, rajzokról kiderült, hogy részben vagy egészben a mester alkotásai, és ezek ára nagyságrenddel felértékelődött. Bader azonban kijelentette: számára egy kép elsősorban művészeti, esztétikai érték szempontjából fontos, az értéke pusztán a piaci árat jelenti. Mivel egy Rembrandt illetve köreihez tartozó kép értékesítése a nemzetközi műkincspiacon hatalmas port kavar, ezeket a képeket nem esztétikai értékük, hanem minősítésük szerint lehet eladni. Elmondta, akadnak olyan eredeti Rembrandt alkotások, amelyekhez olcsón juthatott volna hozzá, de nem vette meg, mert nem tetszett neki az elnagyolt kép. Máskor képes volt egy csodálatosan szép hasonló témájú műért hatalmas összeget kiadni, holott nem volt biztos, hogy Rembrandt saját kezű alkotása.

Az MTA Székházában tartott előadás előtt Bader az MTA Enzimológiai Intézetében mutatta be a Sigma-Aldrich cég tevékenységét.

 

Alfred Bader életrajza

1924-ben született Bécsben, április 28-án. Szülei a mai csehországi Kyjovban éltek. Apja zsidó származású mérnök volt, édesanyja magyar származású arisztokrata, Serényi Erzsébet. Az ő családjához tartozott a morvai birtok is. Alfred Bader nagybátyja volt Serényi Béla, aki az 1900-as évek elején többször is minisztere volt a változó kormányoknak. 1938-ban, Ausztria német megszállása idején Alfred Badert szülei feltették azon vonatok egyikére, amelyik Angliába menekítette ki a német megszállás elől a gyerekeket. Bader tehát itt tanult, míg két év múlva Nagy-Britanniában ellenséges idegennek („enemy alien”) nem nyilvánították és internálták. Így került Kanadába, egy hadifogolytáborba. Azonban szorgalmának és kitartásának köszönhetően 1941-ben lehetősége nyílt, hogy kémiát tanuljon a kingstoni egyetemen (Queens Universität in Kingston, Ontario), majd ösztöndíjat szerzett a Harvardra szerves kémiai tanulmányainak a folytatására.

Kezdetben a kutatásnak szentelte tudományos munkásságát, de 1951-ben komoly gazdasági lépésre szánta el magát: egy barátjával megalapította az Aldrich vállalatot Milwaukee-ben, amely máig rendkívül sikeresen működik egyesülve a szintén kémiai kutatási alapanyagokat forgalmazó Sigma céggel. A  Sigma-Aldrich napjainkig a világ egyik legnagyobb szállítója a kutatóintézetek kémiai alapanyagainak és indikátorainak a géntechnika, a biotechnológia és a gyógyszeripar területén.

De Alfred Bader üzleti és tudományos sikerei ellenére legnagyobb szerelmének mégis a művészetet nevezi. Rendkívül jelentős festészeti gyűjteménye van a XVII. századi holland mesterek munkáiból, és ezzel, mint művészeti gyűjtő kiemelkedő hírnevet szerzett nemzetközi képzőművészeti körökben. A tudomány és a művészet mecénásaként több ösztöndíj és alapítvány támogatója.  1962-ben létrehozta feleségével saját galériáját: "Alfred Bader Fine Arts" néven.

Bader tudományos és gazdasági munkássága során is igyekezett a művészetet a kutatási eredmények mellé emelni. Cége tudományos folyóirata, az "Aldrichimica Acta" évtizedek óta ismert arról, hogy címlapján rendszeresen közli olyan festmények reprodukcióit, amelyek Bader gyűjteményéből valók. 

Alfred Bader személyiségében egyesül a tudományosság, a gazdasági racionalitás a társadalmi és művészeti érzékenységgel. Bader ma is az Amerikai Egyesült Államokban él, Milwaukeeben, feleségével, Isabellával.

1995-ben jelent meg életrajzi műve "Adventures of a Chemist Collector" (Egy kémikus műgyűjtő kalandjai) címmel.

 

A Rembrandt Research Project 

A Rembrandt Research Project  egy olyan Amsterdami székhelyű tudományos csoport, amelyik 1968 óta  Rembrandt van Rijns műveinek a valódiságát, sajátkezűségét kutatja. A modern képzőművészet tisztában van azzal, hogy Rembrandt kézjegyével ellátva több olyan festmény is napvilágot látott, amelyek ugyan műhelyében készültek, de nem a mester festette őket. Számos olyan kép is akad, amelyek tanítványaitól származnak, de Rembrandt aláírásával jobban el lehetett adni őket. Ilyen például a New York-i Frick-gyűjtemény egyik darabja, a Lengyel lovas.

 

A projekt angol nyelvű honlapját

A Rembrandt Research Projects vizsgálatai tudományos eszközökkel bizonyították be, hogy a korábban a mesternek tulajdonított képek nem mindegyike származik Rembrandt saját alkotásai közé. Ezek az állítások természetesen több gyűjtő számára csapást jelentettek, ezért a Rembrandt Research Project eredményeit gyakran támadják. Ugyanakkor a szervezet az eredetiség vizsgálata mellett további ismereteket tárt föl Rembrandt munkásságáról és műveiről. A korábbi négy alapító közül ma már csak egy műértő tevékenykedik a projekteben: Ernst van de Wetering professzor.