135130
Az MTA hírei
Vissza
2014. 10. 06.

Orvosi-élettani Nobel-díj az „agy GPS-e” kutatásáért

John O'Keefe, valamint May-Britt Moser és Edvard I. Moser kapta idén megosztva az orvosi-élettani Nobel-díjat - jelentették be hétfőn a stockholmi Karolinska Intézetben. Az indoklás szerint a három kutató az agy helymeghatározó rendszerének, a térben való tájékozódást lehetővé tevő „belső GPS"-nek a felfedezéséért érdemelte ki a díjat.

Hogyan képes az agy feltérképezni a bennünket körülvevő teret? Miképpen tájékozódunk, és hogyan mozgunk környezetünk ismeretében? – az orvosi-élettani Nobel-díj idei kitüntetettjei ezeket az évszázados, filozófusokat és tudósokat egyaránt foglalkoztató kérdéseket oldották meg. Az amerikai-brit John O'Keefe, a University College London professzora 1971-ben fedezte fel az agy helymeghatározó rendszerének első elemét a hippocampusban: bizonyos sejtek csak akkor mutattak aktivitást, ha a kísérleti állat a tér bizonyos pontjain tartózkodott, és ez az aktivitás nem kizárólag vizuális ingerhez kötődött. A tudós arra a következtetésre jutott, hogy e „helysejtek" a környezet mentális reprezentációjában játszanak szerepet, a hippocampus pedig számos belső térképet hoz létre, és az egyes környezetek emlékképe a sejtek sajátos aktivitási mintázataként tárolódik.

Az entorhinalis kéregben található a finom tájékozódást lehetővé tevő idegsejteket a trondheimi Norvég Tudomány- és Műszaki Egyetemen dolgozó May-Britt Moser és Edvard Moser agykutató házaspár azonosította. Az itt elhelyezkedő idegsejtek a tér egyes pontjain aktívak, mintha a teret egy egyenlő oldalú háromszögekből álló térhálóval fednék le. Ezek az úgynevezett grid sejtek alkotta hálózatok teszik lehetővé a térbeli tájékozódást. E három komponens – a fej irányát és a tér határait érzékelő sejtek, az O'Keefe által azonosított helysejtek és a grid sejtek - alkotja a „belső GPS"-t, az agy helymeghatározó rendszerét – áll a Svéd Királyi Akadémia indoklásában.

Bár a kutatók állatkísérletek alapján érték el eredményeiket, az agyi képalkotó berendezésekkel végzett vizsgálatok és az idegsebészeti kutatások azt igazolták, hogy e sejttípusok és idegi mechanizmusok az emberi agyban is megtalálhatóak. A Nobel-díjjal elismert felfedezések paradigmaváltást hozhatnak, rávilágítva arra, hogy az egyes specializálódott sejtek együttműködése magasabb kognitív funkciókat tesz lehetővé. Az eredmények – amellett, hogy hozzájárulhatnak például az Alzheimer-kór során lejátszódó folyamatok részletes feltárásához – új utakat nyithatnak más kognitív folyamatok, többek között az emlékezés, a gondolkodás és a tervezés megértésében is.

A három díjazott 2009-ben előadóként részt vett a Magyar Idegtudományi Társaságnak az MTA Székházában tartott konferenciáján. May-Britt Moser és Edvard I. Moser ezenkívül tavaly decemberben az MTA KOKI vendégelőadója volt. Az akadémiai intézményben hét-nyolc olyan kutatócsoport – köztük Szabadics János és Makara Judit Lendület-csoportvezetőké – is dolgozik, amely munkája során a most Nobel-díjjal elismert eredményekre épít. A tudományos kapcsolatok baráti jellegét, valamint a kölcsönös nagyrabecsülést mutatja, hogy Freund Tamás agy díjas akadémikus, az MTA alelnöke, az MTA KOKI igazgatója, már többször felterjesztette a Moser házaspárt az Agy díjra.