136804
Az MTA hírei
Vissza
2015. 09. 22.

Nobel-érmet adtak át a Magyar Tudományos Akadémián

Másfél évtizeden át az MTA székházában, illetve könyvtárában őrizték Hevesy György, az 1943-as kémiai Nobel-díj birtokosának Nobel-érmét. Az 1920-ban kényszerűen Dániába, majd Svédországba emigrált tudós hagyatékának nevezetes elemét fia, Georg de Hevesy vette át Lovász Lászlótól, az MTA elnökétől.

Hevesy György 1913-ban (forrás: Wikimedia Commons)
Hevesy György 1913-ban
(forrás: Wikimedia Commons)

„Édesapámnak 1943-ban ítélték oda a Nobel-díjat, amelyet 1944-ben vehetett át. 1966-ban hunyt el, és 2001 áprilisában itt, Budapesten temettük el a Kerepesi temetőben. Ekkor találkoztunk Marx György fizikussal, aki nagyon érdeklődött apám munkássága iránt. A Nobel-érmet az ő közvetítésével állították ki az Akadémiai Könyvtárban” – foglalta össze Hevesy György Nobel-érmének történetét Georg de Hevesy, a világhírű vegyész fia az mta.hu kérdésére.  

„Nővérem, Jenny de Hevesy-Arrhenius halála után, 2009 júliusában ismét Budapesten jártunk, mert az ő hamvait is a szüleim mellett temettük el. Mikor meglátogattuk az Akadémia székházát, Pálinkás József, az MTA akkori elnöke megmutatta nekünk apám Nobel-érmét, amelyet az Akadémia kincsei között őriztek.

Most viszont a stockholmi Nobel Múzeum egy új épületet emel a Nobel-díj tiszteletére, és úgy vélem, hogy az éremnek ott, az állandó kiállításon lenne a helye. Már nyolcvannyolc éves vagyok, itt az idő, hogy a jövőre gondolva foglalkozzam az érem sorsával. Ezért írtam Lovász Lászlónak, aki kedvesen és segítőkészen válaszolt erre a kérésemre. Most pedig itt ülök, az aktatáskámban az éremmel. ” – mondta Georg de Hevesy.

Georg de Hevesy (jobbra) és Lovász László
Georg de Hevesy (jobbra) és Lovász László

 

Kényszerű költözések

Hevesy György a Piarista Gimnáziumban érettségizett 1903-ban. A Budapesti Egyetemen, majd a berlini műegyetemen tanult. 1908-ban fizikából doktorált Freiburgban. 1911-től a kémiai Nobel-díjas Ernest Rutherford laboratóriumában dolgozott Manchesterben, ahol barátságot kötött a később a fizikai Nobel-díjat elnyert Niels Bohrral. Az 1. világháborúban karpaszományos tizedesként katonai kórházak röntgenberendezésekkel való felszerelése volt a feladata. A Nagy Háború után a budapesti Állatorvosi Főiskola kémia tanszékén tanított, majd a Műegyetem fizikai kémia tanszékét vezette. 1920-ban kikeresztelkedett zsidó család gyermekeként, a numerus clausus (az 1920/XXV. törvénycikk) miatt megvonták tőle az előadói jogot. Ezután Bohr meghívására Koppenhágába költözött.

A díjat érő kutatás kezdetei

Hevesy György Dirk Costerrel együtt 1923-ban azonosította és elemezte a periódusos rendszer 72. elemét, a hafniumot. 1927-ben családjával Freiburgba költözött – a város egyeteme vonzotta Hevesyt, aki annak ellenére döntött az egyetemi előadó-tanári állás mellett, hogy tudta, Koppenhágában kutatás szempontjából jobbak a lehetőségek. A nácizmus térhódítása miatt viszont 1935-ben ismét a dán fővárosba költöztek. Hevesy Bohr laboratóriumában kezdte növények és állatok anyagcsere-folyamatait radioaktív izotópokkal vizsgálni. 1939-ben a brit királyi tudós társaság, a Royal Society tagjává választotta és Copley-éremmel tüntette ki.

A családnak Dánia német megszállása miatt 1943-ban ismét költöznie kellett, ezúttal Svédországba. Hevesyt a Stockholmi Egyetem hívta meg a szerves kémia tanszék vezetőjének. E minőségében kapta meg a kémiai Nobel-díjat a radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért. Az immár világhírű tudós számára az oktatás és a kutatás volt a legfontosabb, sorra utasította el a vegyipari cégek ajánlatait. Svédországi éveiben főleg az orvosi rákkutatással, a mesterséges izotópok gyógyításban való felhasználásával és a radiobiológiával foglalkozott. Jelentős tudományos folyóiratokban összesen 397 publikációt közölt. A Magyar Tudományos Akadémia 1945-ben választotta tiszteleti tagjává, továbbá az ELTE és a Műegyetem doctor honoris causa címmel ismerte el munkásságát. Freiburgban halt meg nyolcvanéves korában.

 

Egy szerény kutató

„Az apám természetesen nagyon büszke volt a Nobel-díjára, de olyan ember volt, aki nem beszél saját magáról. Nagyon diszkrét személyiség volt, így a díjak sem volt téma nálunk családi körben. Apám leginkább a tudományról és az éppen zajló kísérleteiről szeretett beszélgetni velem. Kedvelte a sétákat, én pedig elkísértem, és azzal szórakoztatott, hogy éppen mi folyik a tudományban, és milyen új tervei vannak. Politikáról úgy az idő huszonöt százalékában beszélgettünk. Nagyon érdekelte, hogy mi van a világban, rendszeresen olvasta a napilapokat. Tudományról pedig nem elméleti síkon beszélt, hanem arról, ami konkrétan a leginkább érdekelte.

Együttműködő ember volt, számos különféle szakterületen dolgozó kutatóval volt kapcsolatban, fizikai kémikusként biológusokkal dolgozott együtt, sőt még a saját fogorvosát is bevonta egy olyan kísérletbe, amelyben azt vizsgálták, hogyan szívódik fel a kalcium a fogakban. Szóval sok kapcsolata volt, akikről mind szívesen mesélt, és akikkel én is találkoztam, amikor a barátok, ismerősök összejöttek egy-egy családi partin, teázáson. Nagy élmény volt!” – emlékezett vissza édesapjára Georg de Hevesy.