137417
Az MTA hírei
Vissza
2016. 01. 20.

Jedlik Ányos nyomdokain

Mit tanítsanak a félvezetőkről a középiskolában? Miként jelennek meg a régi magyar mesterségek a családnevekben? Hogyan látták az I. világháborút azok, akik átélték?  Egyebek mellett e kérdésekre adnak választ azok a pályamunkák, amelyek pedagógus szerzőit a 19. alkalommal kiosztott Pedagógus Kutatói Pályadíjjal ismerték el az Akadémián.  A tanárok az mta.hu kérésére összefoglalták tudományos eredményeiket.

„A kutatói utánpótlás szempontjából az általános és a középiskola jelenti az első lépést. A tudomány és az oktatás iránt is elhivatott tanárok alapvetően határozhatják meg a diákok pályaválasztását” – méltatta a tudományos tevékenységet is folytató pedagógusok munkáját Török Ádám főtitkár. Emlékeztetett arra, hogy a magyar tudomány olyan kiemelkedő személyiségei is tanítottak kutatásaik mellett, mint például Jedlik Ányos. Hozzátette, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai között is vannak olyanok, akik tanárként kezdték pályájukat, miközben tudományos kutatásokat is folytattak. "E két tevékenység kiemelkedően magas színvonalú művelését ismerte el az MTA az immár majd két évtizeddel ezelőtt alapított Pedagógus Kutatói Pályadíjjal" – fogalmazott Török Ádám.

A Pedagógus Kutatói Pályadíj


A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógus Kutatói Pályadíjára a legalább öt éve oktató, legalább félállású középiskolai tanárok pályázhatnak olyan tudományos munkával – monográfiával, nagyobb terjedelmű tanulmánnyal, kísérleti eljárási eredménnyel, forráskiadvánnyal stb. - amely tényleges előrelépést jelent egy adott tudományos téma alaposabb feltárásában. A pályamunkákat a tudományterület szempontjából illetékes akadémiai kutatóintézet bírálja el, majd az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsának (AKT) szakbizottságai rangsorolják. A bírálók és szakbizottságok értékelő véleménye alapján az AKT kialakítja a díjazásra vonatkozó javaslatát, amelynek alapján az MTA elnöke dönt a díjazottak személyéről, majd a főtitkár részesíti őket a személyenként bruttó 200 000 forinttal járó elismerésben.

 

 

A humán- és társadalomtudományok területén díjazottak:

Bihari Péter, a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Iskola tanára, 1914. A Nagy Háború száz éve. Személyes történetek című pályamunkájáért.

"A kötet abból indult ki, amit Márai Sándor 1914 végzetes nyaráról írt: „Princip jól célzott. Pontosan az életünk közepébe.‟ A Nagy Háború több mint ötven hónapja a 20. század »őskatasztrófája« lett, amely gyökeresen átalakította Európát és az európaiak életét. Ez a könyv a résztvevők szemével, személyes sorsok sokaságán keresztül mutatja be a háború teljes történetét. Felsorakoznak benne névtelen frontharcosok és ismeretlen háziasszonyok, a kor katonai és politikai vezetői, sőt olyan későbbi hírességek is, mint de Gaulle és Hitler, Rommel és Zsukov, Montgomery és Truman. Nem kevésbé fontos, hogy megismerjük, miként látta e sorsfordító négy évet Keynes és Karinthy, Ady és Babits, Max Weber és Thomas Mann, Schnitzler és Hašek, Otto Dix és Ferenczi Sándor. A könyv alapvetően tematikus felépítése lehetővé teszi, hogy a Magyarországon történtek beágyazódjanak a háború egyetemes történetébe, és hogy a frontok eseményei mellett a megszokottnál jóval nagyobb teret kapjanak a hátország gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális folyamatai. Mindehhez járulnak a mellékelt képek, táblázatok, térképek, továbbá a bibliográfia és névmutató" – mondta Bihari Péter.


Buda Beáta, a Papi Általános Iskola tanára, Foglalkozásnévből kialakult családnevek Csonkapapiban című pályamunkájáért.

"Családneveink fontos helyet foglalnak el a nyelvben, mivel őrzik nyelvünk egykori sajátosságait, szabályait. Rohamosan változó s néha a hagyományoktól idegenkedő világunkban a dialektológusok legfontosabb feladata a gyűjtés, ami a következő kutatónemzedékkel szemben egyben erkölcsi feladat" – indokolta témaválasztását Buda Beáta. "Pályamunkámban szülőfalum teljes névanyagát közlöm, vagyis kitérek a család-, kereszt-, illetve a ragadványnevekre, s a szakirodalomnak megfelelően különböző szempontok szerint csoportosítom őket. A neveket a református anyakönyv adatai alapján gyűjtöttem össze, s két korszakra bontva vizsgálom: 1920-1970 és 1971-2013 között.
A két vizsgált időszakban Csonkapapiban 88-féle családnév fordult elő. Eredetük kiderítésében nagy segítségemre volt Hajdú Mihály Családnevek enciklopédiája és П. П. Чучка Прізвища закарпатських українців. Історико-етимологічний словник című könyve. E szakirodalom alapján szinte az összes névnek meg tudtam határozni az eredetét.

A népi mesterségeket űző szakemberek száma egyre csökken, így a lexikológiai kutatás legégetőbb feladata a népi terminológia felkutatása. Ezért is tartottam időszerűnek a régi mesterségnevekből kialakult családnevek beható vizsgálatát. Természetesen csak azon mesterségek munkafolyamatait gyűjtöttem össze, amelyek megtalálhatók településünkön, s még élnek olyan emberek, akik emlékeznek a hozzájuk kapcsolódó munkafolyamatokra.
A keresztneveket gyakoriság és eredet szerint vizsgáltam. Az első korszakban 195 személy 39-féle, a másodikban 229 személy 83-féle női nevet viselt. A névanyagra a változatosság és sokszínűség jellemző. Az eredetük megállapításában nagy segítségemre volt a Ladó János és Bíró Ágnes által szerkesztett Magyar utónévkönyv, valamint Hajdú Mihály eredet szerinti felosztása."

Buda Beátának Csonkapapin 126 ragadványnevet sikerült összegyűjtenie. "Ezeket a nevet viselő személy eredeti nevével, születési dátumával, valamint gúnyneve kialakulásának körülményeivel együtt, szócikk formájában közlöm. A ragadványneveket eredetük, illetve Blanyár Valéria tanulmánya nyomán szerkezetük szerint csoportosítottam. Leggyakoribbak a két elemből álló ragadványnevek. Végül alaktani szempontból is megvizsgáltam gyűjtésemet, eszerint leggyakoribbnak a szószerkezetek, legritkábbnak a szóösszetételek bizonyultak. A ragadványnevek nemek szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a ragadványnevek megterheltsége a férfiak körében jóval nagyobb, mint a nőknél. Adatközlőim szívesen emlékeztek vissza a régi dolgokra. Érdekes és élvezetes volt ez a kutatás számomra, hiszen szellemi kultúránk megőrzése a felnövekvő generáció számára fontos, időszerű feladat."Tanári pályájáról szólva a díjazott elmondta, hogy 1999-ben kezdett el szervező pedagógusként dolgozni a Papi Általános Iskolában. "2005-től a Kaszonyi Középiskolában dolgoztam angol szakos tanárként, majd 2006-tól ismét a Papi Általános Iskolában folytattam tevékenységemet. Több diákom vett már részt járási és területi megmérettetésen. Az oktatás mellett nagy hangsúlyt fektetek a kutatásra is. Különösen érdekesek számomra a néprajzi vonatkozású témák, a hagyományok kutatása, illetve olyan adatok összegyűjtése, amelyek megörökítésére tíz-húsz év múlva esetleg már nem lenne lehetőség. Azért is nyújtottam be pályamunkámat, hogy a nagy nyilvánosság elé tárjam eddigi kutatásom eredményét. "Nyelvészként fontosnak tartom nyelvünk sokféleségének feltérképezését is. Jelenleg egy másik téma, a diáknyelv képezi kutatásom tárgyát, a csonkapapi iskolások nyelvezetét vizsgálom, főként a tekintetben, hogy milyen mértékben befolyásolja szókészletüket az angol nyelv" – mondta Buda Beáta.

Kovács Örs, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanára, Az 1968-as májusi diákmozgalom és de Gaulle bukásának külpolitikai összefüggései című pályamunkájáért.

"A dolgozat az 1968-as párizsi eseményeket középpontba állítva, szinte koncentrikusan körüljárva kívánja bemutatni a francia diplomácia külpolitikai mozgásterét, és ennek kölcsönhatásaiból bemutatni nemcsak a párizsi események diplomáciai hátterét, hanem de Gaulle tábornok lemondását is. A párizsi mozgalommal, és általában 1968 különböző forradalmaival nagyon sokan foglalkoztak már a világ szinte minden pontján, és ugyanez elmondható de Gaulle tábornokról is. Magyarországon magyar nyelvű szakmunkákból nem készült nagyon sok ebben a témában, s külpolitikai tevékenység keresztmetszetébe helyezve a párizsi eseményeket talán még egy sem. Ez a dolgozat erre tesz kísérletet, miközben témájánál fogva bepillantást ad 1968 eszméibe, várakozásaiba is az egész világon" – foglalta össze dolgozata célját Kovács Örs.  Kutatásában hazai és francia levéltári iratok mellett más művek, forráskiadványok felhasználásával igyekszik magyarázatot találni arra, hogy vajon egy olyan viszonylag békés, jóléti államban, mint Franciaország, mitől robbant ki egy ilyen elsöprő erejű mozgalom, amely végül csak de Gaulle-t tette félre, mást nem. Milyen külső érdekek állhatnak ezen események mögött?

A dolgozat első része kívülről befelé haladva jut egyre közelebb Párizshoz. Először a hidegháborús környezetet mutatja be, megismerkedve azzal a játéktérrel, ahol Franciaország is szerepelt. Majd következik a világ számtalan pontján megmozduló egyetemi ifjúság mozgalmainak ábrázolása. "Itt különösen a sokféleségben keresem azt, ami ezeket összeköti Kínától Latin-Amerikán át Párizsig. Majd a felvezetés zárásaként Franciaország történetét tekintem át a II. világháború után, amelyben természetesen megkerülhetetlen tényező volt mindvégig Charles de Gaulle. De Gaulle egyénisége, politikai kultúrája ugyanis eltér a többiekétől, ebből az attitűdből következően a kezdeményezést is igyekezett átvenni.
A disszertáció központi eleme ezután következik, amely a gaulle-ista külpolitikai elképzelések mentén vizsgálja Franciaország és azon országok viszonyát – USA, Izrael, Nagy-Britannia, Kína, Szovjetunió –, amelyeknek szerepe lehetett az 1968-as májusi események kirobbantásában. Az érdekellentétek vizsgálatát hajtottam végre, és bemutattam, hogyan viszonyulnak ezek az országok a párizsi eseményekhez. Különös figyelmet kapott az említett országok titkosszolgálatainak tevékenysége, bár sajnos ezen iratok jelentős része még mindig titkos" – mondta Kovács Örs, hozzátéve, hogy a kutatás során ez okozta számára a legtöbb nehézséget. A díjazott munkája végén kitért a belpolitikai hátsokra, kiemelve azokat az eseményeket, amelyek nagyban hozzájárultak de Gaulle tekintélyének meggyengüléséhez, és azt is vizsgálta, hogy milyen külpolitikai változásokra lehetett számítani a Tábornok távozásával.

"2003 óta a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban történelem-francia szakos tanárként dolgozom. 2004-től folyamatosan osztályfőnök vagyok, idén már harmadik osztályom fog érettségizni. 2009 óta veszek részt a tanárképzésben, ELTE és a Pázmány Egyetem diákjai töltik nálam a gyakorlótanításukat. 2012-től a történelem munkaközösség vezetője vagyok iskolánkban. 2013-ban Bonis bona – a nemzet tehetségeiért díjban részesültem. 2015 óta a történelem érettségi feladatkészítő bizottság tagja vagyok" – foglalta össze tanári pályája legfontosabb állomásait a díjazott. Mint mondta, tanári pályáján kiemelkedően fontos számára a tehetséggondozás. Tanítványai rendszeres résztvevői a különböző országos versenyeknek, amelyeken általában kitűnő eredményeket érnek el. "Osztályfőnökként a közösségi nevelés, felelősségvállalás kialakítása, nemzeti nevelés, tolerancia kialakítása, családi életre való nevelés stb. mind feladataink közé tartozik. Ebben is állandó fejlődésre van szükség."


Lőrinc László, a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára, Blattner. Egy bábos életútja című pályamunkájáért.

"Blattner Géza (1893-1967) a magyar, a francia és az egyetemes bábművészet kimagasló alakja volt. A külföldi szakirodalomban is azok közé sorolják, akik hatással voltak a modern európai bábjáték kialakulására" – mutatta be a kutatása középpontjában álló egykori művészt a díjazott. Mint mondta, Blattner Géza 1919 és 1925 között itthon működött; a radikálisan új szemléletű, felnőtteknek játszó, Bárdos Artúr modern pesti teátrumában bemutatkozó bábszínháza számára Kosztolányi Dezső és Balázs Béla is készített irodalmi anyagot, Faust-előadását pedig Németh Antallal (a Nemzeti Színház később igazgatójával) együtt alkotta meg és adta elő. Később Párizsban alapított színházat, főleg magyar munkatársakkal. A jeles művészeti kritikusok montparnasse-i működése (1929-1940) alatt végig szinte egyhangú lelkesedéssel követték előadásaikat. Az 1937-es világkiállításon bemutatta Az ember tragédiája rövidített változatát is – ez volt a mű első franciaországi előadása. Blattner eredetileg festő volt, a képzőművészet és vizualitás felől közelítve kereste egyfajta modern összművészet lehetőségét. Munkatársi köréhez tartozott a fotós André Kertész, aki Amerikába való távozásáig szép képeket készített az előadásokról, de számos más híressé vált kinti magyar képzőművész, így Kiss Vilma, Raik István, Csáky József, Beöthy István, Fried Tivadar vagy a zeneszerző Harsányi Tibor is, akinek Blattner megrendelésére írt színpadi zenéjét ma is gyakran játsszák szerte a világon. Néhány munkatársa később maga is bábos lett, így az O’Brady néven hírnevet szerző Ábel Frigyes vagy a modern francia bábművészet emblematikus alakja, Yves Joly. "Blattner Géza művészete Franciaországban bábreneszánszot indított el. A játékosok több generációjára tett hatása mind a mai napig érezhető" – írta róla Wolfgang Till német bábtörténész 1986-ban. Lőrinc László szerint érthető, hogy a hazai bábosok díját is róla nevezték el. Ennek ellenére mind ez idáig sem magyar, sem francia monográfia nem készült róla, részben azért, mert az előadásokról filmfelvétel vagy részletes rendezőpéldány, forgatókönyv nem maradt fenn, továbbá a képanyag, sajtóanyag, levelezés és egyéb források eloszlása is egyenetlen. A pályamunka ezt a hiányt és ilyen forráskörülmények közepette próbálja pótolni, hazai, párizsi és müncheni kutatásra építve. Végigkíséri Blattner szakmai pályáját, figyelemmel a kulturális kontextusra: a képzőművészeti, irodalmi, színházi hatásokra, pályatársakra is. A dolgozat az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) kiadásában a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával meg is jelent.

Tanári tevékenységét ismertetve Lőrinc László elmondta, hogy 1986 óta tanít: az Árpád Gimnáziumban 1990-ig, majd azt követően az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban. "Egy tanévben kb. 100 diákot oktatok történelemre, életmódtörténetre. Színjátszó csoportomban 1993 óta diákokkal közösen írunk és adunk elő darabokat – évente egyet. Öt évfolyamon voltam évfolyamonként tucatnyi diák patrónusa.

Forráscentrikus koncepcióm alapján készült az AKG középiskolai történelemtankönyv-sorozata, amelynek társszerzője vagyok. 2005 őszén a Shoah Alapítvány tananyagából bemutatóórát tartottam, amelynek vendége volt többek között az oktatási miniszter, Steven Spielberg és Szász János filmrendező; az órát a televízió is műsorára tűzte. Dokumentumfilmemet (Többség a cilinderből), mely egy forrásfeldolgozó történelemóra köré épült, és az ellenzék 1947-es felszámolásáról szól, 2004-ben mutatta be a televízió. Tanári szakértője voltam a Magyar elsők című televíziós sorozatnak (2004) és a Jövő háza projektnek (2004). Történelmi ismeretterjesztő cikkeim, szakkönyvkritikáim számos folyóiratban (História, Rubicon, BBC History, Századvég, Magyar Narancs, Fundamentum, Holmi, Élet és Irodalom, 2000, Heti Világgazdaság stb.) és honlapon jelentek meg, ezek egy része alapkutatásra épült. 2004-ben megkaptam a Történelemtanárok Egylete (TTE) Szebenyi Péter-díját a történelemtanítás megújításáért. 2012 óta az egyesület alelnöke vagyok. 2013 februárjától kezdeményezésemre és koncepcióm alapján indult és azóta szerkesztésemmel működik a történelmi legendákat cáfoló Tényleg!/? Hogy volt, hogy nem volt (www.tenyleg.com) című honlap és a hozzá tartozó Facebook-oldal, amely a hazai történelmi ismeretterjesztés ismert fórumává vált."

Molnár Mária,  a pécsi Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskola tanára, A nyelvi norma vizsgálata nyelvtankönyveinkben, avagy normaalkotó tanulók nevelésének szükségessége című pályamunkájáért.

"Napjainkban már reprezentatív mintán végezett vizsgálat is megerősíti azt a már-már közhelyszerű tényt, hogy a diákok ellenszenvvel viseltetnek a magyar nyelv tantárggyal szemben" – vázolta tanulmánya kiinduló pontját Molnár Mária. Szerinte ennek egyik legfőbb oka az, amit részben a tanórai megfigyelés és tapasztalat, részben (szakdolgozatokban is megtalálható) kisebb-nagyobb mintákon végzett felmérések (többek között: Borbás 2010; Szabó 2008a, 2008b) eredményei is alátámasztanak: az a nyelv, amellyel a tanulók a nyelvtanórákon a vizsgálat tárgyaként találkoznak, nemigen hasonlít arra, amely a társadalmi praxisban körülveszi őket. (A nyelven nyelvhasználatot értenek.) "Márpedig az iskola nem mondhat le az anyanyelvoktatás alapvető céljáról és feladatáról, hogy jól, hatékonyan kommunikáló, a különféle stílusokat és regisztereket, kódokat autonóm módon kezelni tudó fiatalokat bocsásson ki falai közül. Ennek a problémának a lehetséges megoldásaihoz kívánt hozzájárulni ez a kutatás, amely a közel húszéves magyartanári munkám során tapasztalt problémák lehetséges megoldására, tanári munkám megsegítésére született. Végső célja egy olyan normaszemlélet megrajzolása, amely lehetővé teszi tanulóink normaszemléletének megváltoztatásával együtt az ő normakövető és -alkotó magatartásuk kibontakoztatását. Az anyanyelvoktatásban a tanulóknak közvetített nyelvi norma jelenlétét, szemléletét és közvetítésének módját helyezi a középpontba. A valós nyelvhasználat és anyanyelvi nevelésünk gyakorlata közti szakadék megszüntetéséhez ugyanis elengedhetetlennek tartom az egyes korszakok anyanyelvoktatásában a tanulóknak közvetített nyelvi normaszemlélet vizsgálatát annak érdekében, hogy bemutassam: megvalósították-e az egyes korszakok az anyanyelv tantárgy és tágabb értelemben az egész közoktatás végső célját, a feszélyezettség nélkül kooperatívan kommunikáló, a stílusok és regiszterek között tudatosan választani tudó állampolgárok nevelését. Hogyan valósult meg az egyes korszakok oktatási gyakorlatában a nyelvhasználat tanítása? Tükrözték-e az adott időszak emberképét közvetítő tantervek előírásai és a tankönyvek az akkori tudományos normafelfogást? Számoltak-e a valós nyelvhasználatban jelen lévő normák tanításával az oktatás elméleti és gyakorlati szintjén? Mely korszak anyanyelvoktatása vette figyelembe a normakövetésre nevelés mellett a tanulók normateremtő alkatát is?"

Molnár Mária úgy véli, hogy az anyanyelvoktatás valós nyelvhasználathoz való igazítása érdekében – bármely korszakot tekintjük is – mindenekelőtt egy olyan nyelv- és normaszemlélet szükségeltetik a tananyagban, amely (1) képes számot vetni a valós nyelvi praxist jellemző nyelvi változásokkal és változatossággal; (2) a nyelvet és annak normáit a közösség felől értelmezi; (3) a tanulót nyelvhasználóként mint normakövető és egyben normaalkotó egyént beszélőközösségek tagjának tekinti. Feltételezése szerint a nyelv és az azt beszélő közösség ezer szállal egymáshoz fűződő viszonyának elismerése és tananyagbeli jelenléte tesz lehetővé olyan normaértelmezéseket, amelyek a normát a nyelvhasználat felől közelítik meg, lehetőséget adva a nyelvközösségben létező több norma egyidejű jelenlétének és működésének, használatuk jellemzőinek bemutatására.

Tanulmányában amellett érvel, hogy napjainkban a nyelvtudomány egyes álláspontjai, valamint az oktatáspolitika szemléleti változásával lehetőség nyílik a pedagógiai gyakorlat, de elsősorban a tantárgypedagógiát megalkotó (nyelvész és pedagógus) szakma és a tankönyvírók számára a nyelvi norma fogalmának a nyelvtudomány eredményeihez kapcsolódó tartalommal való megtöltésére, a tanuló nyelvi normakövető és normaalkotó magatartásának kialakítására.

Molnár Mária 1998-tól a pécsi nyolcosztályos Árpád Fejedelem Gimnázium és Általános Iskola magyar és angol szakos tanár. Érdeklődése egyik iránya szakmai: az idegen nyelv (angol) tanításának módszertana, valamint a magyar mint idegen nyelv tanítása. A másik pedig szakmai-tudományos: az anyanyelv gyakorlati oktatása.

"Ami az elsőt illeti, az iskolai nyelvtanítás mellett a pedagógusok kötelező továbbképzési rendszerében számos módszertani továbbképzésről szereztem tanúsítványt. Hazai és nemzetközi oktatási projektekben dolgozom. A 2000-es évek elején részt vettem a magyar mint idegen nyelv orvosi szaknyelvi vizsgájának kidolgozásában a Pécsi Tudományegyetemen. Tudományos-szakmai érdeklődésem az anyanyelv tanításának lehetőségeire irányult. 2009-től végeztem Temesi Mihály anyanyelvoktatással összefüggő, illetve egyéb irányú nyelvészeti munkássága hagyatékának feltárását. (Kutatómunkám eredményeit egy tanulmányban publikáltam a Magyar Nyelvben a nyelvész születésének 100. évfordulója alkalmából, és előadtam a Magyar Alkalmazott Nyelvészek Egyesületének konferenciáin.) Noha az anyanyelvtanítás napi feladatainak ellátása közben felmerülő problémákat magyartanárként az adott helyzetben a pedagógia eszközeivel lehet elsősorban orvosolni, doktori tanulmányaim ráébresztettek a korszerű, tudományos tudásnak az iskolai tananyagba való integrálási lehetőségére. Doktori disszertációm, valamint több publikációm kapcsolódik ehhez a témakörhöz, miközben a gyakorlatban az anyanyelvtanításban új módszereket és tankönyveket próbálok ki, iskolaújságot szerkesztek, meghívott oktatóként tevékenykedem a leendő magyartanárok módszertani felkészítésében a Pécsi Tudományegyetemen, és részt veszek az anyanyelvoktatás megújítását célzó műhelymunkában" – foglalta össze pedagógusi céljait, eredményeit Molnár Mária.

Répás Lászlóné, a Ceglédberceli Eötvös József Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanára, A természettudományos tudás alkalmazásának mérése című pályamunkájáért.

Mint mondta, pályamunkája megírására pedagógiai tevékenységének tapasztalatai inspirálták. Gyakorló pedagógusként több mint harminc éve tanít természettudományos tantárgyakat. "Mindennapi munkám során tapasztalom a természettudományos oktatás válságának jeleit: csökkennek a tanulói teljesítmények, csökken a tanulói érdeklődés, csökken a motiváció. A természettudományos nevelés problémái a középiskolai oktatás szintjén is jelentkeznek. A rendszeres mérések, nemzetközi összehasonlítások csökkenő tanulói teljesítményeket mutatnak" – sorolta az aggasztó jeleket.

A pedagógus pályamunkájában a természettudományos nevelés helyzetét körvonalazza a 21. század elvárásainak tükrében, és összegzi egy általa összeállított teszt segítségével történt mérés tapasztalatait, amely diákjai természettudományos tudását vizsgálja.

A teszt elkészítésével olyan feladatsor összeállítása volt a célja, amely alkalmas rá, hogy 14-15 éves tanulók (8-9. osztály) természettudományos tudásának hétköznapi életben való alkalmazását vizsgálja. Olyan kérdéssort készített, amelynek megválaszolása iskolai kontextusban, tanítási órán elsajátított tényeken, fogalmakon, összefüggéseken alapul, azonban a sikeres megoldásához a diákok tudásának távoli transzferálására van szükség. Tudásuk alkalmazásának vizsgálata a teszt segítségével személyes kontextusú, realisztikus feladatokban történt. A tudásszintmérő teszt összeállításánál igyekezett változatos feladatokat készíteni, a tanulókat ábrák és képek motiválják, növelik aktivitásukat a feladatmegoldás során. A feladatok megoldásai különféle tanulói tevékenységet igényelnek. A változatos tevékenység a tanulók aktivitásának növelésével a nagyobb eredményességet is biztosítja. Tudásuk mélységének feltárása a tesztben több alkalmazási szinten történt.

A próbamérést követő empirikus elemzés határozta meg a tesztfejlesztés feladatait, melynek elvégzése után a teszt jóságmutatói javultak, így alkalmassá vált további mérésekre. Répás Lászlóné elmondta, hogy a "Természettudományos tudás" teszt alapjául szolgál a természettudományos tudás mérésére szolgáló tesztcsomag elkészítésének, amelyet a jövőben igyekszik további mérőeszközökkel gazdagítani.

A díjazott a Ceglédberceli Eötvös József Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusaként dolgozik 35 éve. "Biológiát, kémiát és földrajzot tanítok, valamint hetedik osztályban osztályfőnök vagyok, ami sok munkát és még több örömöt ad. Szívesen tevékenykedem a felnőttképzés területén, tartok pedagógusképzéseket, tréningeket. Örömmel vállalok tananyagfejlesztési munkát, feladatírást, tesztszerkesztést, legutóbb a SZTE Oktatáselméleti Kutatócsoportja megbízásából a »Diagnosztikus mérések fejlesztése« projektben vettem részt. Két éve köznevelési szakértőként dolgozom."

 

A matematika és természettudományok területén elismerésben részesültek:

Badó Zsolt, a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanára, A nyolc évfolyamos gimnáziumi felvételi egy empirikus kutatás tükrében című pályamunkájáért.

"A korai szelekció problémája és annak következményei a hazai oktatási rendszerben a nyolc és hat évfolyamos gimnáziumok esetében jelentkeznek. Tanulmányomban a nyolc évfolyamos gimnáziumi felvételi prediktív validitását vizsgáltam" – összegezte vizsgálata célját a pedagógus. A kutatás mintáját két gimnázium 82 végzős, 12. évfolyamos tanulója alkotta. A mintában szereplő minden diák nyolc évfolyamos gimnáziumi képzésben tanult, azonos évben felvételizett és írta meg a hosszmetszeti vizsgálat mérési pontjait képező méréseket. Badó Zsolt az elvégzett empirikus vizsgálattal arra keresett választ, hogy milyen összefüggés van a tanulók felvételin nyújtott teljesítménye és későbbi méréseken elért eredményei között, illetve hogy milyen mértékben magyarázzák a felvételi vizsgák a későbbi mérések varianciáját. A kutatás során nyolc évet átfogó, longitudinális adatfelvétel valósult meg. A vizsgálatokhoz az adott évfolyam felvételi eredményeit, az országos kompetenciamérések eredményeit, a diákok aktuális matematikatudását mérő teszt eredményeit és a diákok tanulmányi eredményeit használta fel. A kutatási kérdések megválaszolása érdekében a felvételi eredményeket összehasonlította a későbbi kompetenciamérések eredményeivel, valamint egy általa fejlesztett, a tanulók aktuális matematikatudását mérő teszt eredményeivel és a 12. évfolyamos tanulmányi eredményekkel. Az elemzések a szülő iskolai végzettsége, valamint a felvételi és későbbi mérések közötti kapcsolatok összefüggéseire is kiterjedtek. "A vizsgálatok eredményeiből egyértelműen kiolvasható, hogy a matematikafelvételik szorosabb összefüggést mutatnak a későbbi mérésekkel, és magyarázó erejük is nagyobb, mint az anyanyelvi felvételiké. A szóbeli és írásbeli felvételi vizsgák magyarázó ereje között szignifikáns különbséget sikerült kimutatni. A szóbeli vizsgák a későbbi mérések eredményeit csak csekély vagy elhanyagolható mértékben magyarázzák. A legerősebb prediktív és magyarázó erővel a matematika írásbeli felvételi bír. A szülők iskolai végzettségét háttérváltozóként használó vizsgálatok azt mutatták, hogy a felvételi vizsgákon az egyetemet végzett anyák gyermekei szignifikánsan jobban teljesítettek a többieknél. A 12. évfolyamos teszt eredményei esetében a vizsgálatok nem mutattak az anyák iskolai végzettsége szerinti részminták közötti szignifikáns különbséget" – összegezte főbb megállapításait Badó Zsolt.

A pedagógus elmondta, hogy tanári pályáját 1993-ban kezdte. Jelenlegi munkahelye a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium. "Iskolánk deklaráltan tehetséggondozó iskola, amely a magas szintű általános műveltség közvetítése mellett alapvető feladatának az érettségire, felvételire és felsőoktatási továbbtanulásra történő felkészítést tartja. Érettségiző diákjaink 90-95%-a kerül be felsőoktatási intézménybe. Évek óta emelt szintű érettségi vizsgaközpont és akkreditált, kiváló tehetségpont. Több éven keresztül elnyerte a Szegedi Tudományegyetem TTIK Kutatóiskolája címet. Az utóbbi években a gimnázium a különböző országos középiskolai rangsorokban a 7-43. helyeken szerepelt.

A matematika-informatika munkaközösség tagjaként 1997 óta tanítok az iskolában 5-12. évfolyamos diákokat, és látok el osztályfőnöki feladatokat. Mindkét tárgyamat tanítom tanórai és szakköri keretetek között is. Diákjaim az elmúlt években több országos és nemzetközi versenyen is eredményesen szerepeltek. Néhány verseny ezek közül a teljesség igénye nélkül: Bolyai Matematika Csapatverseny, Bács-Kiskun Megyei Matematikaverseny, Zrínyi Ilona Matematikaverseny, Kockakobak Országos Matematikaverseny, Robotprogramozó Országos Csapatverseny, Junior Freshhh természettudományos verseny. A 2008/2009-es tanévben iskolánkban bevezetésre került a robotika oktatása először szakköri, majd tanórai keretek között. A programozás és robotika oktatására a LEGO cég által gyártott, oktatási célra fejlesztett robotokat használtuk. A robotika szakköri és tanórai oktatásába én is bekapcsolódtam. 2010-ben indítottuk útjára a LEGO Robotprogramozó Országos Csapatversenyünket az 5-8. évfolyamon tanuló diákok számára. A versenyt ma már két fordulóban, három helyszínen szervezi iskolánk több középiskolával és felsőoktatási intézménnyel együttműködve. A több éves szakköri, tanórai munka tapasztalatait felhasználva Kiss Róbert kollégámmal közösen írtunk egy, a témához kapcsolódó könyvet, amely segítheti a robotika és programozás iránt érdeklődő tanárok és diákok munkáját. A könyvet elektronikus kiadásban Egyszerű robotika címen a National Instruments Hungary jelentette meg 2011-ben. A robotikaversenyekkel kapcsolatos tapasztalatokról »Robotika általános iskolásoknak« címmel szekció-előadást tartottam a 2011-es INFO Savaria konferencián.

A kétszintű érettségi vizsgarendszer 2005-ös bevezetése óta minden évben részt vettem a vizsgáztatásban javítótanárként, a tantárgyi bizottság elnökeként vagy tagjaként. Vizsgáztatói tevékenységet mind matematikából, mind informatikából végeztem. A matematika-informatika munkaközösség tagjaként részt veszek a munkaközösségünk, illetve az intézmény által szervezett programok szervezésében, lebonyolításában. Az elmúlt évek két ilyen nagyobb programja volt a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny és a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája. Kecskemét Megyei Jogú Város vezetésétől négy alkalommal kaptam elismerést tanítványaim országos tanulmányi versenyekre való felkészítéséért, 2004-ben pedig kiváló nevelő oktatómunkámért kaptam meg a város elismerését."

Farkas László, a Keszthelyi Vajda János Gimnázium tanára, Természettudományos tehetséggondozás régiós szinten – Newton Kupa: Segédanyag és példatár tanárok és diákok számára című pályamunkájáért.

"A pályamű egy 23 éves tehetséggondozó program eredményeit és az iskolára, a régióra való hatását mutatja be" – ismertette tanulmánya célját Farkas László. Elmondta: a tehetséggondozó program segítségével sikerült elérni, hogy egy kis város – mint Keszthely – gimnáziumából az elmúlt húsz évben több mint 150 tanuló jutott be nemzetközi, illetve országos fizika- és matematikaversenyek döntőjébe. A diákok négy kontinensen szereztek elismerést Keszthelynek és a gimnáziumnak akkor, amikor szinte minden iskolai attitűdfelmérés azt mutatja, hogy a diákok többsége elfordul a természettudományos tantárgyaktól. Az elmúlt húsz esztendő alatt több mint 2500 diák vett részt a gimnázium tehetségkutató és tehetséggondozó programjaiban.

Farkas László kiemelte, hogy e tehetséggondozó munkának a fő pillére a Newton Kupa, amelyen matematika, fizika és informatika tantárgyakból mérhetik össze tudásukat, tehetségüket a régió végzős általános iskolás tanulói. A versenyt 23 éve indította, s azóta minden évben megrendezik a gimnázium matematika és fizika munkaközösségével. A XXI. Newton Kupára jelentette meg a verseny elmúlt húsz évét összefoglaló kiadványt. A könyvben 240 feladat szerepel megoldásával együtt, továbbá az egyes versenyek eredményei, beszámolók, színes fényképek emlékeztetnek a korábbi versenyekre. A kötet beszámol róla, hogy a korai tehetséggondozó programnak köszönhetően a gimnázium felsőoktatási felvételi és megyei, országos versenyeredményei folyamatosan javuló tendenciát mutatnak. Több nemzetközi versenyen (pl. Ausztráliában, Koreában, Tunéziában, Olaszországban, Romániában) is olyan diák volt a magyar csapat tagja, aki a gimnázium által szervezett Newton Kupán elért kiemelkedő eredményével tűnt ki először. Gimnáziuma azon diákjai, akik megyei és országos természettudományi versenyek döntőjébe jutottak, szinte kivétel nélkül részt vettek a tehetséggondozó foglalkozásokon és a Newton Kupán.

A pedagógus szerint a verseny és a hozzá vezető út, vagyis a felkészülés a tudás gyarapítása mellett komoly önismereti lecke is a vállalkozó szellemű fiatalnak és felkészítő tanárának egyaránt. A program eredményének tekinti továbbá, hogy fejleszti a felnőttélet sikeressége szempontjából kiemelt fontosságú kulcskompetenciákat, és felkészít az egész életen át tartó tanulásra. A programban részt vevő diákok közül többen a tudományos közélet aktív tagjai (doktorált részecskefizikus, programtervező matematikus, agykutató...). A tehetséggondozó program módszertani modellként adaptálásra is alkalmas.

Farkas László 2003 óta tagja az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Középiskolai Szakcsoportja elnökségének, a középiskolai ankétokon a Műhelybíráló Bizottság, illetve az Eszközbíráló Bizottság vezetőjeként tevékenykedik. Tíz éve Zala megye fizika-szaktanácsadója, a Zala megyei középiskolai és általános iskolai fizikaversenyek szervezője és feladatkitűzője. Több feladata jelent meg a KöMaL fizikapontversenyében, az Öveges József Fizikaverseny országos döntőjében. 2000-ben helyi szervezője volt Keszthelyen a 43. Országos Középiskolai Fizikatanári Ankét és Eszközkiállításnak, 2015-ben pedig Hévízen az 58. Országos Fizikatanári Ankét és Eszközkiállításnak. 2002-ben plenáris előadást tartott Esztergomban a Középiskolai Fizikatanári Ankéton, 2010-ben a Körmöczi János Fizikusnapokon az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság felkérésére Szovátafürdőn a tehetséggondozásról. A tehetséggondozás mellett aktívan részt vesz fizikaversenyek szervezésében, a fizika tantárgy kísérleti bemutatókkal való népszerűsítésében, pl. a Kutatók Éjszakáján, a Múzeumok Éjszakáján, tudományos, illetve nyílt napokon, valamint különböző rendezvényeken, versenyeken. 2015-ben mestertanári címet szereztem.

Eddigi munkái elismeréséül elnyert díjai: Vándorplakett (2001), Ericsson-díj (2002), Zalai Pedagógus díj (2003), Mikola-díj (2007), Pro Progressio díj (BME) (2009), MOL Tehetséggondozásért díj (2009), MestereM díj (2012), Bonis Bona: A nemzet tehetségeiért díj (2013).

Gócz Éva Izabella, a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium tanára, Mit tanítunk, mit tanítsunk a félvezetőkről a középiskolában? című pályamunkájáért.

"A félvezetők jelentős szerepet töltenek be mindennapi életünk eszközhasználatában. A félvezetők joggal tartanak igényt a tanulók érdeklődésére, mi több, van is irántuk érdeklődés a részükről. A fiatalok kíváncsiak rá, hogyan működnek az általuk használt eszközök. Csaknem minden eszköz szívét-lelkét a félvezetők adják. Nem utolsósorban azért is fontos a félvezetők oktatása a középiskolában, mert ma már egyértelmű, hogy a mérnöki pályán a félvezetők ismerete megkerülhetetlen. Elmondható, hogy az utóbbi 10-15 évben a megújult eszközigényű mindennapi élet és az újonnan kifejlesztett eszközök megkövetelik a téma bővebb tanítását, bár ebben még nehézséget jelent, hogy a téma napjaink eszköztárához igazított oktatásának módszertana kiforratlan, nincs róla közös fizikatanári álláspont" – mondta Gócz Éva Izabella.

Arra a kérdésre, hogy a tanárok mit, mennyit és hogyan tanítsanak a félvezetőkről, a díjazott azt hangsúlyozta, hogy a félvezetők középfokú oktatását több ok miatt is javasolja. "A jelenség megértéséhez tudományos ismeretekre van szükség, mélyebb tudásra, mint amit az eszköz alkalmazása megkíván. A jelenségek alapvető okával ismertethetjük meg a tanulókat (a természet szervezettségét a legmélyebb szintektől a gyakorlati megvalósulásig), megmutatva a fizikai törvények mindig érvényesülő, egymásra épülő és egymástól függő kapcsolatrendszerét, ezzel fejlesztve a tudás mellett a tanulók logikai, rendszerező képességét. A félvezetők tanulásán keresztül a tanulók magyarázatot kapnak az elektromosságtanban tanultakra: miért vezetik a fémek az elektromos áramot, a szigetelők pedig miért nem, a fémek és félvezetők vezetőképessége hogyan és miért függ a hőmérséklettől, a megvilágítástól. Számomra hangsúlyozottan fontos, hogy a félvezetők területe interdiszciplináris tananyagrész. Élő kapcsolatot teremt a kémia és a fizika között. A tanulás hatékonyabb, alaposabb, ha a tanuló tudja, hogy a kémiaórán tanultakra a következő tanévben feltétlenül szüksége lesz a fizikaórán" – mondta Gócz Éva Izabella.

Pályamunkájában olyan félvezető eszközökkel végzett kísérleteket mutatott be, amelyek kis költségvetésűek, könnyen elvégezhetők, akár tanulói kísérletként is. Szerinte mindezek a fizikatanárok segítségére lehetnek a jelenségek magyarázatához, megértetéséhez, emellett a tanulókat is a jelenségek élményszerű megismeréséhez juttathatják.

"Tanítok és nevelek. Hogy taníthassak, folyamatosan tanulok. Hogy nevelhessek, azoknak az embereknek a példájához igazodom, akik hozzám hasonlóan a keresztyén értékrendet vallották, vallják magukénak, nem tévesztve szem elől a legmagasabb Eszményt.

Erdélyi, pontosabban szilágysági vagyok. Kolozsváron végeztem az egyetemet fizika-kémia szakon. 2000-től élek és dolgozom Magyarországon. 2005-től tanítok Budapesten a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégiumban. 2011-ben szakvizsgáztam a BME-n, ugyanekkor beiratkoztam az ELTE Fizika Tanítása Doktori Iskola programjába, ahol 2014-ben szereztem abszolutóriumot. Kiemelt feladatomnak tartom, hogy a mérnöki pályára irányítsam az érdeklődő tanulókat, illetve a magyar társadalom számára értékes embereket neveljek" – fogalmazta meg célját Gócz Éva Izabella.

Oláh Éva Mária, a törökbálinti Bálint Márton Általános Iskola és Középiskola tanára, Hogyan építsünk középiskolásokkal és fizikatanárokkal müon-detektort? című pályamunkájáért.

"Korunkban egyre nagyobb problémát jelent a középiskolás tanulók motiválása és fizikatanulásra való ösztönzése. A kötelező fizikaórák alkalmával ugyan nagyon sok módszert alkalmazunk, hogy felkeltsük érdeklődésüket a természettudományok, azon belül a fizika tudományának klasszikus és legújabb felfedezései iránt, sokszor mégsem járunk sikerrel. Az elmúlt években lehetőségem adódott, hogy diákjaimmal megismertessem a kutatásalapú oktatás elemeit, bekapcsolódhattunk az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont REGARD detektorfejlesztő csoportjának a munkájába. Ez az együttműködés olyan jól sikerült, hogy ma már egyik volt tanítványom hivatalosan is tagja a kutatócsoportnak. Tanulóink több neves országos és nemzetközi versenyen is kiemelkedő helyezéseket értek el az általuk tervezett mérőműszerekkel" – ismertette az eddigi eredményeket Oláh Éva Mária. Mint mondta, a kutatás lényege olyan kisméretű, alacsony költségvetésű müondetektorok építése, amelyeket a diákok a középiskolában a modern fizika szemléletes oktatására használhatnak. A professzionális berendezésekhez képest sikerült a detektorok elkészítési idejét jelentősen lecsökkenteni, és a kutatómunka eredményeképpen az ügyesebb, de főleg elhivatott diákok most már önállóan is el tudják készíteni a kozmikus müonok észlelésére alkalmas berendezést. A tanulók végeznek a mechanikai munkálatoktól kezdve az elektronikai, programozási feladatokig mindent, miközben észrevétlenül tanulják meg a detektorok működésének megértéséhez szükséges fizikai ismereteket. A szakközépiskolás diákok csekély százaléka folytatja egyetemen a tanulmányait, de diák-kutatócsoportja tagjai mindannyian műszaki vagy fizikai területen kívánnak továbbtanulni. Konferenciák, ankétok, iskolai rendezvények során több alkalommal mutatták be működés közben is detektorrendszerüket, amely LED-égősorok használatával, vizuális látvány formájában is segítette a jobb megértést. Mindeközben nagyszámú diák és tanár ismerkedett meg a részecskefizika kísérleti alapjaival, és azóta jelentősen megnőtt érdeklődésük az e területen folyó kutatások iránt. Legutóbb a magyar fizikatanárok számára minden évben megrendezésre kerülő CERN-továbbképzésen aratott nagy sikert az első ízben megvalósuló detektorépítő program.

"1987 óta tanítok matematikát és fizikát, mesterfokozatot fizikából szereztem, és e tudományágban végzem doktori tanulmányaimat is. Kutatási területem a részecskefizika tanítása középiskolában. A részecskefizika korunk egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata, ezért nagyon fontosnak tartom a legújabb kutatási eredmények megismertetését a diákokkal és a tanárokkal egyaránt. Iskolámban nagyon sokféle tanítási módszert alkalmazok, fizikát népszerűsítő programokat szervezek. Rendszeres, évek óta tartó együttműködés keretében diákjaimmal együtt kutatómunkát folytatok az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban, előadója vagyok a »Sokszínű fizika roadshow« programsorozatának és a CERN-továbbképzéseknek. Rendhagyó versenyek szervezésével adok lehetőséget tehetséges és kevésbé motivált tanulóimnak képességeik kibontakoztatására és a fizika tudományának mélyebb vagy szórakoztatóbb feldolgozására. Fizikatanár kollégáim részecskefizikai ismereteinek bővítése céljából rendszeresen tartok bemutatókat a mikrorészecskék fizikája témakörében" – összegezte tanári munkáját a díjazott.


Pete József, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma tanára, Bevezetés Magyarország vallásföldrajzába című pályamunkájáért.

"A dolgozat – címéből adódóan – a földrajz egy speciális ágának, a vallásföldrajz magyarországi vonatkozásaiba kíván bevezetni. Apropóját az adja, hogy a vallásföldrajz a civilizációs konfliktusok szaporodásával párhuzamosan világszerte visszatér a földrajz perifériájáról a geográfia fő ágai közé. A vallásföldrajz a kölcsönös vallás/tér kapcsolattal foglalkozik, azaz a vallások befolyásával a földrajzi környezetre, és fordítva, a természeti, kulturális, szociális és technikai környezet befolyásával a vallási elképzelésekre. Az egyes felekezetek térbeli, regionális hatását, kapcsolatait Magyarországon érdemben még nem vizsgálták. Magyarország vallásföldrajzi viszonyai elemzésének szükségességét indokolja továbbá, hogy az egyházak óriási társadalmi tőkét jelentenek hazánkban: a vallás társadalmi szerepe iránti igény, az egyházak iránti bizalom az európai átlagnál jóval magasabb, a vallások számos társadalmi kihívásra rendkívül sikeres válaszokat adtak és adnak, valamint hogy a jelenkori vallási változások számos megválaszolatlan kérdést vetnek fel" – indokolta témaválasztását Pete József.

Mint mondta, tanulmányában erre tett kísérletet. Széles interdiszciplináris kontextusba ágyazva bemutatta az általános vallásföldrajz elvi alapjait, történetét, kutatási irányait. Ezt követően feltárta Magyarország vallásföldrajzának történeti, felekezeti és területi vonatkozásait. A kutatás adatbázisát a 2001. és 2011. évi népszámlálás adatai, valamint a vonatkozó nemzetközi és magyar szakirodalom feldolgozása adta. A vizsgálatok eredményeként bemutathatóvá vált az egyes felekezetek térbefolyásoló, társadalomformáló szerepe, a felekezetek térstruktúrája, Magyarország térképének vallási kompozíciója. Szerinte további vizsgálatot jelenthet annak feltárása, hogy Magyarország vallásföldrajzának regionális képe milyen vallási mintázatú.

Pete József gimnáziumi tanári munkája mellett az utóbbi években részt vett a szaktanácsadásban, minősítésben, tanfelügyeletben; az Öveges-pályázat laboratóriumi tanáraként tananyagfejlesztésben. Rendszeresen folytat publikációs tevékenységet és vesz részt előadóként hazai és nemzetközi konferenciákon.

Az élettudományok területén díjazott:

Mészáros Lukács, a szentendrei Ferences Gimnázium tanára, Egy lehetséges tafonómiai bizonyíték a Kárpát-medence óriáscickányainak paleoökológiai szerepére című pályamunkájáért.

Bár a cickányok ma a legkisebb emlősök közé tartoznak, a földtörténeti múltban olyan fajaik is éltek hazánk területén, amelyek valóságos szörnyetegnek tűnnek mai rokonaikhoz képest. Az Anourosoricini csoport első képviselői a miocén időszakban jelentek meg, és ma már csak egyetlen fajuk, az Anourosorex squamipes él Délkelet-Ázsiában. Hazai leletek szerint a gigantikus cickányok evolúciós forradalma az éppen kialakuló Kárpát-medencében zajlott.
A medencét a késő miocén elején (11 millió éve) a Pannon-tó borította, amelyből szigetszerűen emelkedtek ki a Dunántúli-középhegység bizonyos területei. A Kárpátok felől érkező folyók északról délre egyre nagyobb sávban töltötték fel hordalékukkal a tavat. A szárazulattá vált részeken, a felmagasodó hegység szélárnyékoló hatására a korábbi szubtrópusi erdők helyét füves puszták vették át.

Kezdetben az ősibb Crusafontinák éltek itt, amelyek korábban a szubtrópusi erdőkben gyakori ízeltlábúakkal táplálkoztak. Amikor azonban az új, szárazabb ökoszisztémákban a rovarok megritkultak, a nagy cickányok alkalmassá váltak más táplálék fogyasztására is. Az egyik evolúciós irányban bizonyos fogaik külső rágófelületén az ívek megerősödtek, amelyek így a ragadozó állatok törő-ollós fogához váltak hasonlóvá. "Feltételezzük, hogy kisebb gerinces állatok húsának fogyasztására tértek át. Ezen az ágon alakult ki az Amblycoptus oligodon. A másik trend szerint a fogak kúpos felszíne ellaposodott, ami alkalmassá tette őket apróbb csigaházak összeroppantására. Ilyen »csigaevő cickány« lehetett a Kordosia topali" – magyarázta Mészáros Lukács:

Mint mondta, a fogmorfológia arra utal, hogy már a Crusafontinák is fogyaszthatták elhullott gerincesek húsát. Egy, a sümegi ősmaradvány-lelőhelyről előkerült lelet tafonómiai bizonyítékot is szolgáltat erre. Egy kisméretű ragadozó állat végtagcsontján olyan rágásnyomok láthatók, amelyekbe pontosan illenek a Crusafontina endemica metszőfogai. Valószínű, hogy miközben az állat a tetemen lakmározott, erőteljes harapásával a csontot is felszántotta. Az Anourosoricini fajok 3 millió éve eltűntek a Kárpát-medencéből. Helyüket a hasonló méretű Beremendia fissidensek vették át. "Ezek úgy alkalmazkodtak a beköszöntő jégkorszakokhoz, hogy prédájukat – főleg csigákat – nem falták fel rögtön, hanem mérgező nyálukkal megbénították, és elraktározták ínségesebb időszakokra. A mérget specializálódott, hasított metszőfogukkal juttatták áldozatukba. Kevesebb mint 1 millió éve a Beremendia is kihalt, és ezzel a »szörnycickányok« végleg eltűntek a Kárpát-medencéből" – összegezte tanulmány főbb megállapítását Mészáros Lukács.

A díjazott 1993 óta tanít biológiát és földrajzot a szentendrei Ferences Gimnáziumban. Jelenleg a természettudományi (biológia-földrajz-kémia) munkaközösség vezetője. Tanári munkájában a tehetséggondozásra szeretné helyezni a hangsúlyt, amelynek legfontosabb eszköze a diákkutatások motiválása és vezetése. Diákjait elsősorban azon megmérettetéseken való részvételre ösztönzi, amelyeken önálló eredményeiket mutathatják be. "Ehhez nagy segítséget jelent az ELTE Őslénytani Tanszékén folytatott oktató- és kutatómunkám, mert így a tanulókat be tudom vonni saját kutatásaimba és az egyetemen folyó egyéb tudományos tevékenységekbe."