137260
Az MTA hírei
Vissza
2015. 12. 22.

Elhunyt Pataki Ferenc szociálpszichológus, az MTA rendes tagja

2015. november 27-én, életének 88. évében elhunyt Pataki Ferenc, Széchenyi-díjas pszichológus, szociálpszichológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára, az MTA Természettudományi Kutatóközpont nyugalmazott kutatóprofesszora.

Pataki Ferenc ötven éven át a magyar szociálpszichológia vezető szaktekintélye volt. Pszichológusi pályája kezdetén részletesen kidolgozta a szociometriai eljárások alkalmazását nevelési és egyéb közösségi terepeken (Csoportkohézió, 1972, Hunyady Györggyel). Több monográfiában és gyűjteményes kötetben vizsgálta a szociálpszichológia alapvető fogalmi kérdéseit, együtt a Csoportlélektan többször megjelent, arculatformáló kötetével, egy olyan korban, amikor igen nehéz volt a társadalmi folyamatokat szaktudományos megismerés tárgyává tenni.

Pataki Ferenc, 1928–2015
Pataki Ferenc, 1928–2015

 

A közösség és a személyes azonosság kapcsolatának nemzetközileg elismert kutatójaként az identitás pszichológiai vizsgálatát összekapcsolta a hazai és kelet-európai történelmi közeg érzékeny elemzésével. Kiinduló elméleti munkáiban és székfoglalójában a modern pszichológia közvetlen és közvetett forrásait elemezve hangsúlyozta, az identitás és az Én köré szerveződő fogalmaknál a pszichológián túlmutató kérdéskörről van szó (Az én és a társadalmi azonosságtudat, 1982; Identitás, személyiség, társadalom, 1987).

Pataki Ferenc kutatásaiban az emberi integritás pszichológiai forrásainak elemzése és önazonosságunk értékelése a modern európai gondolkodás – a modernitás – egészét feszegető kérdésekhez kapcsolódik. Elgondolása szerint téved, aki az integratív fogalmakat pusztán kognitívan értelmezi, önképünkben a nemzeti és történelmi konstrukciós mozzanatokkal együtt az érzelmeket is a középpontba kell helyeznünk (Érzelem és identitás, 2004; Pataki Ferenc – Ritoók Zsigmond (szerk.): Magyarságkép és történeti változásai, 1999).

Pataki Ferenc a történelmi és nemzeti kontextust is figyelembe vevő társadalomtudósként, régiónk számos negatív történelmi tapasztalatából kiindulva, küzdött az identitás esszencialista felfogásai ellen, amelyek a valahová tartozást s a valahová tartozás eltéréseit biológiai vagy kulturális lényegekből vezetik le. Pataki Ferenc felfogásában az Én felbontása nem a különleges helyzetekben fellépő, társadalmilag kondicionált pesszimizmus és válsághelyzet tükre, hanem az ember alapvető létállapota (Rendszerváltók és bűnbakok: Társadalom-lélektani metszetek, 2000; Élettörténet és identitás, 2001). Az Ént és hasonló integratív fogalmakat felbontva, a válságos társadalmi helyzetek és a kulturális peremhelyzet konfliktusainak elemzése Pataki Ferenc számára azt segítette elő, hogy könnyebben felfedezzük az emberi léthelyzet általános megkonstruált mozzanatát.

Pataki Ferenc tudományszervezőként is meghatározó szerepet játszott a pszichológusszakma és a társadalomtudományok integrációjában. Mint MTA-intézetigazgató (1975-1993), osztályelnök (1990-1993, 1996-2002), MTA-alelnök (1993-1996) sokat tett a társadalom- és bölcsészettudományok összetett szakmaközi törekvéseinek megvalósításáért. Egyetemi tanárként s az MTA Közoktatási Bizottsága vezetőjeként kulcsszerepe volt a közoktatás és a társadalomtudományi egyetemi oktatás modernizációjában (Nevelés és társadalom, 1982; Nevelés-ügyek, 2003).

Mint a „Társadalmi beilleszkedési zavarok” (1984) kutatási főirány programtanácsának vezetője egy teljes interdiszciplináris terület kibontakozását irányította Magyarországon. A Széchenyi Professzori Ösztöndíj Bizottság Társadalomtudományi Kuratóriumának vezetőjeként és az OTKA egyik irányítójaként az 1990-es években igen sokat tett az új oktatói és kutatói nemzedék anyagi és szellemi körülményeinek javításáért.

Pataki Ferenc olyan tudós volt, aki egyszerre alkotott szakmailag kiemelkedőt az identitás fogalmának sokrétű értelmezésével, segítette a szociálpszichológia tudományágának és nézőpontjának szakmai a meghonosodását hazánkban, s járult hozzá a közoktatás és a tudományszervezés korszerűsítéséhez. Tudományos munkásságát emeritusként is fáradhatatlanul folytatta. Újabb írásai a magyar eszmetörténetről és mai társadalmi következményeiről fontos fogódzók (A varázsát vesztett jövő, 2011; Nemzet és baloldal, 2015).

Kimagasló tudományos munkáját számos díjjal ismerték el: Hazám díj (2009, XXI. Század Társaság), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2008), Széchenyi-díj (1995), Apáczai Csere János-díj (1977).

Pataki Ferenc búcsúztatása kívánságának megfelelően szűk családi körben történt 2015. december 22-én, a Megyeri úti sírkertben.

Pataki Ferenc emlékére az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya és Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya nyilvános tudományos ülést szervez 2016. január 22-én délelőtt 10 órától az MTA Székház Nagytermében.