93481
Az MTA hírei
Vissza
2010. 02. 25.

Elhunyt Márta Ferenc akadémikus

2010. február 25-én, 81 éves korában elhunyt Márta Ferenc Állami-díjas vegyész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egykori főtitkára, majd alelnöke, az MTA Kémiai Kutatóközpont (korábban MTA Központi Kémiai Kutatóintézet) nyugalmazott főigazgatója, a szegedi József Attila Tudományegyetem volt rektora. Tudósként termikus és fotokémiai elemi reakciók kinetikájának vizsgálata területén ért el nemzetközileg elismert eredményeket. Tudománypolitikusként is számos poszton dolgozott.

 

Gyászjelentés


Szakmai életrajza:

Született: Kiskundorozsma, 1929. január 12.

Tanulmányok: A Szegedi Tudományegyetemen szerzett vegyész oklevelet (1953), utána ösztöndíjas aspiráns volt 1954-1957 között. A kémiai tudományok kandidátusa lett 1960-ban, doktora 1967-ben.
Pályafutás: A Szegedi Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékének tanársegédje (1953-1954); a Szovjet Tudományos Akadémia Kémiai-Fizikai Kutató Intézetének (1957-1958), majd a Cambridge-i Egyetem Fizikai-Kémiai Tanszékének vendégkutatója (1961-1962). Egyetemi adjunktus (1957-1961), egyetemi tanár (1967-1975), a Szegedi Egyetem Általános és Fizikai-Kémiai Tanszékének vezetője (1962-1975), dékánhelyettes (1959-1961), az egyetem rektora (1967-1973), az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének, majd Kémiai Kutatóközpontjának főigazgatója (1980-1999), később kutatóprofesszora.

Akadémiai tisztségek: Az MTA tagja (levelező tag: 1970; rendes tag: 1976). Az MTA elnökségének tagja (1973-1990), az MTA főtitkára (1975. május 10 – 1980. május 9.), alelnöke(1985-1992), az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa Matematikai és Természettudományi Kuratóriumának elnöke (1995-2001). Az Interkozmosz Tanács elnöke (1977-1980; 1985-1991). Az AKT tagja (2001-2008).

Szakterület, tudományos eredmények: kutatómunkája döntő részben a gázfázisú reakciók kinetikájának és mechanizmusának tanulmányozására, valamint ezekhez kapcsolódóan az elemi reakciók fontos kinetikai és fotokémiai jellegzetességeinek meghatározására és értelmezésére koncentrálódott. A különböző inhibitoroknak a szerves vegyületek gázfázisú bomlására gyakorolt hatása értelmezésében évtizedeken át meglévő ellentmondásokat sikerült megszüntetnie, e jelenség egységes elvekre épülő mechanizmusának meghatározásával. A komplex reakciók mechanizmusának tanulmányozása irányította rá a figyelmet, az ezeket a reakciókat felépítő egyes elemi lépések paraméterei kvantitatív meghatározásának fontosságára. Ezért az utóbbi három évtizedben folytatott kutatásai zömmel erre irányultak. A korszerű, ún. „direkt” kísérleti módszerek alkalmazásával a különböző oxigéntartalmú szabad gyökök bomlási és izomerizációs reakcióinak kvantitatív kinetikai paramétereit határozta meg. Ezek közül az alkoxi-gyökök izomerizációjára meghatározott paraméterek nemzetközileg is elismerten az első megbízható kísérleti értékek voltak.

A fotokémia területén a karbonilvegyületek átalakulási folyamatainak vizsgálatai kiterjedtek a primer fotofizikai és fotokémiai paraméterek meghatározására, a gerjesztett szingulett és triplet állapotok, valamint a rövid élettartalmú tranziensek szerepének tisztázására, továbbá az atmoszférában lejátszódó egyes fotooxidációs folyamatok kinetikájának felderítésére.

Szerkesztői tevékenység: Az Acta Chimica főszerkesztője (1981-1991), a
Reaction Kinetics and Catalysis Letters, az Oxidation Communications és az International Reviews in Physical Chemistry című folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja (1983-tól).

Tisztségek, tagságok: A Csehszlovák Tudományos Akadémia (1980-tól) és a Szovjet, majd az Orosz Tudományos Akadémia külső tagja (1981-től), az Odesszai Állami Egyetem tiszteletbeli doktora (1975) és a József Attila Tudományegyetem (Szeged) díszdoktora (1999).

Díjak, kitüntetések: Akadémiai Díj (1969), Munka Érdemrend (ezüst, 1964; arany 1973), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1980), Állami Díj (1985), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1989), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2007).