81
Az MTA hírei
Vissza
2003. 11. 24. http://www.origo.hu/mindentudasegyeteme/cikkek/20031125mindentudas.html

Elhunyt Horn Artúr

93 esztendős korában meghalt Horn Artúr egyetemi tanár akadémikus.

Úgy emlékezünk rá, mint aki a huszadik században a magyar állattenyésztés és genetika tanára és meghatározó egyénisége volt és akinek hatása a huszonegyedik századra is kiterjed.

Kairóban született 1911-ben. Édesapja, Horn Albert, művelt, hat nyelven beszélő nemzetközi gazdasági szakértő volt. Édesanyja Beöthy Kata, Beöthy Zsolt irodalomtörténész professzor leánya. A kitűnő genetikai adottságok és a családi környezet meghatározta életútját és egyéniségének kialakulását.

Kitűnő osztrák, svájci és magyar iskolákba járt, beleértve a Nobel-díjas diákokkal is büszkélkedhető Fasori Evangélikus Főgimnáziumot. Egész életén át rendkívül fontosnak tartotta a középiskolai éveket, amely a többek között a nyelvtudás kifejlesztésében pótolhatatlan. Gyakran mondta : "egy magyarnak három idegen nyelvet kell húsz éves kora előtt megtanulnia". Németül, franciául és angolul kitűnően beszélt, nemzetközi konferenciákon gyakran kérték fel több nyelven tolmácsolni.

A budapesti Közgazdasági Egyetem Mezőgazdasági osztályán szerzett diplomát 1934-ben. Már harmadéves korában előadást tartott az ivarhoz kötött öröklés jelentőségéről a baromfitenyésztésben. Ebben megnyilvánult a genetika iránti érdeklődése mellett az is, hogy az elméleti tudomány gyakorlati hasznát sem tévesztette szem elől. Summa cum laude minősítéssel doktorált 1935.ben. Tanárai közül Konkoly-Thege Sándor professzor volt nagy hatással szakmai fejlődésére. Doktori disszertációját saját galambász tapasztalataira is alapozva a postagalamb küllemének és teljesítményének összefüggéseiről írta. 32 éves korában magántanárrá habilitálta az Alma Mater.

Az Országos Törzskönyvezési bizottság titkára volt több éven keresztül Wellmann Oszkár mellett. Ekkorra, közvetlenül a második világháború kitörése előtti időre esik nagyszerű munkájának az "Újabb irányzatok a szarvasmarhatenyésztésben" c. könyvnek a megjelenése is. Ebben mára is érvényes elveket és szabályokat írt és bizonyított, akkoriban még Európában is új populációgenetikai elvek alapján.

Rövid ideig tartó keszthelyi tanári időszak (1946-49) után a Gödöllőre költöztetett Agrártudományi Egyetem Állattenyésztéstani tanszékének lett tanszékvezető tanára (1949-1957). Itt kezdett a tudományos iskola Horn professzor mellett kialakulni.

1957-ben politikai okból néhány kitűnő tanár társával együtt távoznia kellett az egyetemről a következő állattenyésztő generációk nagy kárára. Ekkor az Állattenyésztési Kutató Intézetben kapott munkát és kialakult körülötte az a kis munkacsoport, amely "Jersey Klub" néven írta be nevét a magyar állattenyésztés történetébe.

Ebben az időben folytak azok a keresztezési munkák, amelyek Horn Artúr nevét az egész világon összekötötték a heterozis tenyésztés tudományos megalapozásával. A tejelő magyar tarka, a tejelő magyar barna és a hungarofriz kialakításának évei ezek. Ez a munka elméleti, tudományos értékét tekintve messze túlmutat a fajták hosszabb rövidebb ideig fennálló életén.

1955-ben jelent meg "Általános Állattenyésztés" c. könyve, amelyet tanítványai nemcsak tankönyvként, hanem szakmai segédkönyvként a gyakorlatban is bibliaként használtak és érvényes mind a mai napig.

Horn professzor 1963-tól 1980-ig az Állatorvostudományi Egyetem tanszékvezető tanára volt. Nem ment vissza az Agráregyetemre, mert nem akart együtt dolgozni azokkal, akik tanártársaival olyan méltatlanul bántak. Tanári működése során korszerűvé tette a felsőfokú oktatásban az állattenyésztést bevezetve a kvantitatív genetikát és populációgenetikát, a biometriát is az ő tanszéke oktatta.

1952-ben addigi munkássága alapján megkapta a kandidátusi fokozatot, 1954-ben a heterozis tenyésztéssel kapcsolatos munkássága révén az akadémia doktora lett és 1957-ben az NDK-ban lett akadémiai levelező tag, 1961-ben az Magyar Tudományos Akadémia is levelező, majd 1967-ben rendes tagjai közé választotta. Az alkalmazott genetika művelése során elért eredményeiért a Brnói Mezőgazdasági Főiskola 1965-ben díszdoktorává avatta. Ugyanebben az évben az Angol Szarvasmarhatenyésztők Szövetsége tiszteletbeli tagjává választotta. 1967-ben a Halle-Wittenbergi egyetem, 1975-ben a Lengyel Tudományos akadémia tisztelebeli tagjává, 1986-ban a Gödöllői Agráregyetem, 1987-ben pedig a budapesti Állatorvostudományi Egyetem avatta díszdoktorává. Külön érdekesség, hogy az állattenyésztésben végzett és az emberiség számára hasznos munkáját elismerve a Belga Királyi Orvostudományi Akadémia levelező tagjává választotta.

1970-től alelnöke lett az Állattenyésztők Európai Szövetségének (EAAP, FEZ), amelynek már korábban is vezetőségi tagja volt. Ez az intézmény kitüntette őt elsőként a "szocialista táborból" a "Distinguished Service Award" kitüntetéssel, amelyet csak olyan nevezetes tudósok kapnak meg, akik sokat tettek a szervezet és az állattenyésztés nemzetközi fejlődése érdekében.

A mellőzések éveit több elismerés és kitüntetés követte. Ezek közül az "arany tojás díj" a legértékesebb. Ezt több nemzet tudósainak szavazata alapján adják kiemelkedő, az egész világon elismert teljesítményért, ezért nevezik ezt az állattenyésztők Nobel díjának is. Magát a díjat Horn professzor a Mezőgazdasági Múzeumnak ajándékozta.

1980-ban ment nyugdíjba és attól kezdve haláláig továbbra is tanította, hasznos tanácsokkal látta el tanítványait. Nemzetközi hírű tudós akadémikus volt, de elsősorban mindig tanárnak vallotta magát.

Horn Artúr professzor sok tekintetben megelőzte korát. Gyakran sikertelennek minősültek olyan gondolatai, eredményei, amelyek most a huszonegyedik század elején, vagy majd később lesznek időszerűek.

Egyik legfontosabb következtetése a területi termelékenység. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az egyedi hozamokat kell figyelembe venni, hanem az adott terület megfelelő kihasználását. Ennek a súlyát az Európai Gazdasági Közösséghez való csatlakozás idején egyre jobban érezzük.

Már régen rámutatott a típus differenciálás szükségességére, ennek fontosságát ma már nemcsak a szarvasmarhatenyésztésben, hanem még a lótenyésztésben is egyre inkább érzékeljük.

Mindig szem előtt tartotta az értelmes, haszon érdekében történő munkát ezért dolgozta ki a termelés gazdaságossági értékszámát és kiemelte az életteljesítmény jelentőségét.

Még ma sem értékeljük kellőképpen azt a logikus tényt, hogy a tejtermelés valóságos értékét a tej összetétele is nagymértékben befolyásolja.

Az a munka, amely az egész világon az ő nevéhez fűződik a heterozis tenyésztés alkalmazás az állattenyésztésben. A szarvasmarhatenyésztésben végzett munkája közismert. Nem tudhatják azonban a mai fiatalok, hogy Horn professzor már az ötvenes években elvégezte a mosusz kacsával azokat a kísérleteket, amelyeknek eredménye évek múlva érkezett vissza Magyarországra, immár francia szabadalomképpen.

A heterozishatás maximális kihasználásáról szóló munkáját még ma sem sikerült megvalósítani a gyakorlatban.

Horn akadémikus mindig óvott az egyoldalúságtól. Részletesen kidolgozta a szimultán szelekció során érvényesülő mellékhatásokat és kiemelte a másodlagos tulajdonságok jelentőségét. A hazai értékek felhasználása mellett mindig fontosnak tartotta a nemzetközi génbázis felhasználását is.

Ezeknek a gondolatoknak a befogadására még ma sem teljesen érett a világ. Ez nagyrészt azért van így, mert a keresztezésre, nukleusz állományokra alapozott tenyésztői munka legalább olyan magas színtű tenyésztői munkát kíván, mint a fajta tiszta tenyésztés.

Mindig nyitott volt a tudomány új eredményeinek befogadására, de emellett a régi értékek megőrzését is fontosnak tartotta.

Munkásságának egyik legnagyobb értéke volt, hogy a magyar állattenyésztésben, elsősorban az állami gazdaságokban olyan gyakorlati eredményeket tudott felmutatni, amelyhez a nyugati tudósok sokszor csak számítógépes szimuláció révén jutottak el. Országos méretű nagyüzemi kísérletei meghatározó szerepet játszottak a tej és húsirányú szakosodás létrejöttében és kibontakozásában. Ma már nem mindenki emlékszik arra, hogy az első holstein fríz teheneket az ő kezdeményezésére hozták be Magyarországra.

Mindig nagyon hangsúlyozta a felelős munkát. Szállóigévé vált mondása : "A tettért való felelősség mindjobban kibővül azzal a felelősséggel, amely a kellő tájékozottság hiányából fakadó mulasztásból adódhat. Úgy érzem, hogy ez az utóbbi felelősség ma már nagyobb horderejű".

A tudós tanár mellett meg kell emlékezni Horn professzor emberségéről is. Tanítványait, munkatársait, beleértve az állatgondozókat is, mindig egyenrangú félként kezelte, sohasem éreztette fölényét. Az akadémiai arany érem átadásakor jól jellemezték őt : "kiemelkedő munkássága, iskola teremtő egyénisége nagyszerűen párosult nemes európaiságával, közvetlen, szerény emberszerető és mindig egyenes jellemével", Nemzetközi fórumokon sokszor volt előadó, meghívott munkatárs Nyelvtudása révén többször adódott volna, hogy külföldön sokkal jobb anyagi körülmények között dolgozhassék tovább. Ezeket a lehetőségeket ő akkor sem fogadta el, amikor tehette volna, hazáját nem hagyta el. Példájára nagy szükség van most, amikor az egyesülő Európa a legjobb szakembereinket fogja csábítani.

Horn professzor halálával nagyszerű és teljes élet fejeződött be. Tovább él azonban közöttünk, mert valóban iskola teremtő volt. Tanítványainak, tisztelőinek névsorát nem lehetne itt hely hiányában felsorolni. A tanár szellemi gyermekei, majd unokái viszont az ő eszméit és gondolatait őrzik, aszerint dolgoznak és azt fejlesztik tovább. Közvetlenül, vagy közvetve mindnyájan az ő tanítványai vagyunk, akik Magyarországon az állattenyésztésben, állatnemesítésben dolgozunk.

Az iskola megteremtőjét, a nagyszerű embert szívünkben megőrizzük és tanításait nem felejtjük el.