83191
Az MTA hírei
Vissza
2009. 07. 22.

A pszichózis és a kreativitás génje?

Lehetséges, hogy a művészi hajlam és a skizofrénia genetikai háttere igen hasonló? Kéri Szabolcs cikkét a New Scientist ismertette.

Miért maradtak fönn a populáció génállományában a pszichiátriai zavarokhoz köthető genetikai polimorfizmusok? A jelenség egyik lehetséges magyarázata az, hogy ezek a génváltozatok pozitív hatással is lehetnek a mentális funkciókra. Kéri Szabolcs, a Semmelweis Egyetem kutatója kimutatta, hogy a neuregulin 1 gén biológiailag releváns polimorfizmusa magas intellektuális teljesítményt fölmutató emberek esetében összefügg a kreativitással. Vizsgálatai azt a meglepő eredményt hozták, hogy a legkiemelkedőbb kreatív teljesítményt nyújtók a T/T (a mutációt tartalmazó allélt két példányban hordozó) genotípushoz tartoznak, amiről korábban kimutatták, hogy rizikótényezőt jelent a pszichózis (skizofrénia és bipoláris zavar) előfordulása és a megváltozott prefrontális agykérgi aktivációk szempontjából.

A Psychological Science hasábjain közölt szakcikkre azonnal fölfigyelt a világsajtó: a New Scientist július 16-i száma címlapsztoriként közölt ismertetője pedig egy szűk hét alatt 50 kommentet kapott a lap internetes oldalán.

A hetilap az „őrület” határán álló, szenvedő művész sztereotip figurájának magyarázatát véli kiolvasni Kéri Szabolcs kutatási eredményeiből, melyek szerint a pszichózisra hajlamosító génváltozat hatással van a kreativitásra is. Salvador Dali, Sylvia Plath, József Attila és Gulácsy Lajos élete és művészete érzékletes példaként szolgálhat minderre. A Kéri által feltárt összefüggések magyarázatot kínálnak arra is, miért maradt fönt az emberi evolúció során egy olyan génmutáció, amely növeli az egyének mentális zavarokra, skizofréniára, bipolaritásra való hajlamát. Az ok eszerint az, hogy a mutáció nemcsak „veszteséggel”, hanem „nyereséggel” is jár: bizonyos esetekben átlagon felüli kreativitás kialakulásához vezet.

Kéri kutatása során elkészítette 200 önként jelentkező, magas intellektuális teljesítményt felmutató ember genetikai analízisét. Egy erre a célra összeállított feladatsorral és kérdőívvel fölmérte a résztvevők kreatív teljesítményét is. A csoport mintegy 12%-ában volt kimutatható két példányban a neuregulin 1 mutáció, s ez a populáció jellemzően magasabb értékeket ért el a kreativitás-teszten, mint azok, akikben nem, vagy csak egy példányban volt jelen a génmutáció. Kéri kutatásai szerint a neuregulin 1 genotípus 3-8%-ban tehető felelőssé a kiemelkedő kreativitásért. A hatásmechanizmus azonban egyelőre nem világos. A kutató feltételezése szerint a további vizsgálatoknak a prefrontális kéregre gyakorolt hatásra kell irányulniuk, mert a hangulat és a viselkedés szabályozásában játszott szerep révén ez a terület kulcspozícióban van mind a kreativitás felszabadítása, mind különféle pszichotikus rendellenességek szempontjából. Szintén további vizsgálatokat igényel a neuregulin 1 és az intelligenciaszint közötti kapcsolat, valamint a gén-környezet kölcsönhatások és a teljes genomra kiterjedő asszociációk kimutatása.

 

A szerzőről:
Kéri Szabolcs 1972-ben született Szentesen. A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán 1997-től a Pszichiátriai Klinika orvosa. Kutatási területe a neuropszichiátriai betegségek (skizofrénia, bipoláris zavar, Parkinson-kór, Alzheimer-kór) kognitív mechanizmusainak vizsgálata. Ph.D. disszertációját 1999-ben védte meg, 2006-ban habilitált, az MTA doktora címet 2007-ben nyerte el. Jelenleg a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának oktatója. Több mint 100 publikációja jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban. 1999-ben a Joó Ferenc díjat, 2001-ben a Környey díjat, 2007-ban a Schaffer Károly díjat nyerte el.