137274

„Szigorú követelményrendszer alapján mérettek meg” – az MTA doktorai cím új birtokosait köszöntötték az Akadémián

Hatvankét kutató vehette át az MTA doktora cím megszerzését tanúsító oklevelet a Magyar Tudományos Akadémia Székházának Dísztermében. A szigorú, ugyanakkor átlátható követelményekhez kötött, rangos tudományos címet idén kiérdemlő kutatók közül a legfiatalabb harminchét, a legidősebb pedig hetvennégy esztendős.

„Önök méltán lehetnek elégedettek: szigorú követelményrendszer alapján mérettek meg, és tudományterületük legkiválóbb képviselői mondtak véleményt teljesítményükről” – köszöntötte az MTA új doktorait Lovász László elnök. Arra biztatta őket, hogy tudásukat osszák meg másokkal is. Vegyék ki részüket az oktatásból és a tudományos utánpótlásképzés mellett törekedjenek arra is, hogy ne csak szakterületük más képviselői, hanem az érdeklődő laikusok is megérthessék, hogy mivel foglalkoznak, és milyen eredményeket értek el. Mint elmondta, a Magyar Tudományos Akadémia, amelyhez mostantól még szorosabb kötelék fűzi őket, a tudományos közéletben is számít aktív szerepvállalásukra. Ez pedig felelősséggel jár, hiszen a külvilág számára sok esetben ők fogják képviselni az MTA-t.

„Az MTA doktorának lenni olyan elismerés, ami megérte azt a többletterhet, amelyet vállaltak‟ - mondta Zalai Ernő, a Doktori Tanács elnöke. A címet idén megszerzőkkel kapcsolatos adatokat ismertetve kiemelte, hogy a tavalyi kilencven főhöz képest ebben az évben kevesebb MTA doktor veheti át oklevelét. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy a csökkenés nem tendenciát jelent és jövőre ismét többen lesznek az új akadémiai doktorok.

Hudecz Ferenc, a Doktori Tanács társelnöke arról beszélt, hogy a globális kihívásokra adott válaszok olyan közös kutatói munkát igényelnek, amelyben a magyar tudósoknak is ki kell venniük a részüket. Ehhez kérte az új akadémiai doktorok támogatását és közreműködését.

Az Akadémia alapszabálya szerint az MTA doktora címet a doktori eljárás legfőbb döntéshozó testülete, az MTA Doktori Tanácsa annak ítélheti oda, aki tudományos fokozattal rendelkezik, az általa művelt tudományszakot a tudományos fokozat megszerzése óta is eredeti tudományos eredményekkel gazdagította, tudományszakának mértékadó hazai és nemzetközi tudományos körei előtt ismert és elismert, kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejt ki, tudományos eredményeit pedig doktori műben foglalja össze.

Az MTA doktora címre 1995 óta lehet pályázni (a korábbi tudományos elismerési rendszerben használt, az MTA doktora címmel egyenértékű „tudomány doktora‟ fokozatra 1995 óta nem lehet pályázni). Azóta mintegy 2200 pályázatot nyújtottak be, és 1660 kutató szerezte meg a címet. Az MTA doktora címmel, illetve a korábbi, tudomány doktora fokozattal rendelkező kutatók száma jelenleg 2738 fő.

Tények és adatok az MTA doktorairól a képre kattintva olvashatók

A jelenleg hatályos Doktori Szabályzatot az MTA 185. közgyűlése 2014 májusában fogadta el. Ez a dokumentum rendelkezik a pályázati eljárás rendjéről és általános szabályairól, ugyanakkor a tudományos osztályok saját követelményrendszerben fogalmazzák meg a pályázókkal szembeni szakmai elvárásaikat. A pályázat benyújtásának alapvető feltétele, hogy a jelölt legalább öt éve rendelkezzen tudományos, PhD- vagy kandidátusi fokozattal. A követelményrendszereket az érdeklődők, leendő pályázók az egyes osztályok honlapján találhatják meg. Egy sikeres pályázati eljárás átlagos időigénye - a pályázat benyújtásától a Doktori Tanácsnak a cím odaítéléséről szóló döntéséig - általában egy-másfél év. A MTA-doktori oklevelüket most átvevők közül 38-an 2014-ben nyújtották be pályázatukat, 23-an 2013-ban, egy kutató pedig még 2012-ben.

A nagy tudományterületenkénti eloszlás viszonylag kiegyensúlyozott: a természettudományos kutatók közül 23-an, az élettudományok területéről 21-en, a bölcsészet- és társadalomtudományok művelői közül pedig 18-an lettek az MTA doktorai. A tavalyi évhez hasonlóan idén is az Orvosi Tudományok Osztályán, illetve a Filozófiai és Történettudományok Osztályán szerezték meg a legtöbben a doktori címet.

A címet idén elnyerők átlagéletkora 50,4 év. A legfiatalabb közülük 37, a legidősebb 74 esztendős. A 62 új akadémiai doktor többsége - 51 fő - férfi. A legtöbben - 45-en - felsőoktatási intézményben dolgoznak. Az akadémiai kutatóhálózatból 10-en, egyéb tudományos és kutatóintézetekből pedig 7-en lettek idén az MTA doktorai.

Az MTA doktora cím a kutatói pályaív egyik kimagasló állomása. Az Akadémia törekvése, hogy e pályaív minden szakaszában támogatást nyújtson a legkiválóbb teljesítményű kutatóknak. Ilyen támogatást jelent például a majd két évtizeddel ezelőtt alapított Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, amelyre a 45 év alatti hazai kutatók pályázhatnak. E támogatás hozzájárul ahhoz, hogy a tudományos pálya iránt legelkötelezettebb kutatók eredményesen készülhessenek fel MTA-doktori pályázatuk benyújtására, illetve az ahhoz kapcsolódó doktori mű megírására. Az ösztöndíj sikerét mutatja, hogy - a tavalyi évhez hasonlóan - az MTA doktora címet idén megszerző pályázóknak több mint fele korábban a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-ösztöndíjában részesült.

Forgó Ferenc
Forgó Ferenc a játékelmélet három klasszikus elméleti, de jól alkalmazható eredményével foglalkozott, eredményeit rangos hazai és nemzetközi folyóiratokban publikálta.
A játékelméletben egyensúlynak nevezzük a játékosok előre kiszámítható viselkedését. A Nash által bevezetett nem kooperatív egyensúlyban a felek önként tartják magukat az egyensúlyhoz. Nash igazolta, hogy ilyen egyensúly a játékok nagy részében létezik, Forgó Ferenc ezt egy újfajta tulajdonság, az általa bevezetett folytonos, ún. Fan-konkavitás segítségével további játékokra is kiterjesztette.
A Nash-egyensúly és a játékosok önző viselkedése gyakran társadalmi szempontból kedvezőtlen eredményt hoz. A Forgó Ferenc által bevezetett puha korrelált egyensúlyban egy játékvezető javaslatot tesz minden játékosnak, amelyet vagy elfogadnak, vagy elutasítanak, és ekkor a javasolt stratégia már nem lesz választható. Egyensúlyban a játékosok elfogadják a javaslatot, és a kimenetel olyan játékok esetén is kedvezőbb a társadalom számára, mint a társadalmi konfliktusokban gyakori, de problematikus fogolydilemma.
Végül az alkumegoldás a játékosok alkufolyamatát modellezi. Forgó Ferenc ebben azt vizsgálta, hogy miként hat a megegyezésre, ha a megállapodás hiánya egyre kedvezőtlenebb. Ha a játékosok egy döntés szempontjai, akkor a kapott limit Nash-alkumegoldása (LNAM) alkalmas bizonyos többkritériumú döntési módszerek modellezésére.

Győrffy Dóra
Győrffy Dóra újszerű módon, a rendszerszintű bizalom középpontba állításával, interdiszciplináris megközelítéssel vizsgálta a gazdaságpolitikát, az intézményrendszert és a bizalom ezekre gyakorolt hatását. A bizalom és a költségvetési teljesítmény közötti korreláció általános érvényességét tesztelte a közép- és kelet-európai országok példáján. Kvalitatív elemzések, esettanulmányok révén megállapította: a bizalom fontos, de közel sem kizárólagos meghatározója egy ország fejlődési pályájának. Nemzetközi szabályozással a helyes politika csak akkor kényszeríthető ki, ha a társadalomban jelen van a belső igény a külső elvárásoknak való megfelelésre. Ez pedig jelentős mértékben a rendszerszintű bizalom függvénye. Empirikus vizsgálatok alapján öt olyan fő tényezőt azonosított, amely korlátozhatja az intézményi bizalom hatásait: kiinduló fejlettségi szint, a pénzügyi piacok fegyelmezőereje, túlzott optimizmus, közgazdasági divatirányzatok és politikai vezetés.

Hámori Balázs
Hámori Balázs igazolta, hogy az infokommunikációs technológia széles körű elterjedése döntően hozzájárult a globális gazdaság szinte minden területén meglévő bizonytalanság növekedéséhez.
A jelölt lényeges felismerése, hogy a tranzakciós térbeli változások kapcsolatban állnak az infokommunikációs technológia tulajdonságaival (hiperkonnektivitás, dematerializálódás, virtualizálódás, variabilitás, rugalmasság, tanulás, permanens megújulás). A jelölt eredménye az a megállapítás, hogy az információgazdaság korában a fizikai tőke visszagöngyölíthető szellemi tőkére.
Fontos újdonságnak tekinthető azon megállapítása, hogy a megrendelésre termelés csupán látszólag jelenti a kereslet-kínálat automatikus egyensúlyát. A látszat mögött az aktuális kereslet és a meglévő kapacitások, illetve a kereslet és a kapacitásfejlesztés közötti egyensúly hiánya állhat, amelyet áthelyeznek a bizonytalan jövőbe.
A jelölt kimutatta, hogy az információtúlcsordulás miatt rendkívül nehéz a fogyasztók figyelmének felkeltése, megragadása és megtartása. Az információs kaszkádok burjánzása nemcsak a verseny torzulásának, hanem az információgazdaság instabilitásának is lényeges oka.
Az értekezés új eredménye, hogy az új tranzakciós térben kimutatható az eladók versengő és kooperatív viselkedésének egyidejű érvényesülése, sőt összeolvadása (koopetíció) is.

Kőszegi Botond
Kőszegi Botond a viselkedési közgazdaságtan területén elért és rangos nemzetközi folyóiratokban már publikált elméleti, de piaci jelenségek elemzésére is jól alkalmazható közelmúltbeli eredményeit mutatja be. Modelljeinek újszerűsége, hogy míg a vállalatok továbbra is a klasszikus közgazdasági elmélet szerinti tökéletesen racionális profitmaximalizáló szereplők, addig a fogyasztókat befolyásolhatják különféle empirikusan kimutatott pszichológiai jelenségek is.
Kőszegi rávilágít, hogy a hitelkártya-szerződésekkel rendelkezők egy részének a saját időbeli döntéseivel kapcsolatos naivitása miként késztetheti a fogyasztókat túlzott hitelfelvételre, valamint a számukra kedvezőtlen törlesztési ütemezés választására. Eredményei alapján bizonyos piacszabályozási lépések hatása is elemezhető. További eredménye annak magyarázata, hogy a nem tökéletesen versenyző iparágakban miért mutatnak az árak csekély változatosságot még differenciált termékek esetében is. Ugyancsak a fogyasztók jól megfigyelhető veszteségkerülő magatartására alapozva elemzi a kiskereskedelmi árak alakulásában empirikusan megfigyelt, véletlenszerű leárazásokat.

Forrás: mta.hu