136879

Emlékezés a vörösiszap katasztrófára

Egymillió köbméter lúgos ipari hulladék terült szét negyven négyzetkilométeren, tíz halálos áldozat, több mint 150 sebesült, pénzben és számokban nem kifejezhető emberi szenvedés és természeti kár, 38 milliárd forintos helyreállítási költség. Öt évvel az ajkai vörösiszap-ömlés után így lehet megvonni Magyarország legnagyobb ipari-természeti katasztrófájának mérlegét.

A MAL Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt. ajkai timföldgyárából kikerült vörösiszapot, a timföldgyártás ipari hulladékát egy 4,2 millió köbméter kapacitású zagytározó kazettában helyezték el. Az Ajka és Kolontár között fekvő 10-es számú kazetta északnyugati sarkában 2010. október 4-én nem sokkal 12 óra után szakadt át a gát.

Kolontár területének mintegy felét, Devecser egyharmadát öntötte el az árhullám, de az iszapszerű zagy eljutott a tározótól légvonalban tíz kilométerre fekvő Somlóvásárhelyig is. Az árhullám néhol két méterre torlódott fel. Az erősen lúgos kémhatású, 12-13 pH-értékű anyag azért is volt veszélyes, mert a maró hatásra nem figyelmeztetett azonnali fájdalom, a lúggal érintkező bőrszövet viszont fokozatosan elhalt, és az áldozatok égéshez hasonló, súlyos sérüléseket szenvedtek.

Kolontár, 2015. október 1. Kombinált felvétel az ajkai tízes számú vörösiszap-tározó öt évvel ezelőtt átszakadt gátjáról Kolontáron 2015. szeptember 30-án (felül) és két nappal a katasztrófát követően, 2010. október 6-án. MTI Fotó: Ruzsa István és H. Szabó Sándor

Kombinált felvétel az ajkai tízes számú vörösiszap-tározó gátjáról. A felső kép 2015. szeptember 30-án készült, az alsó két nappal a katasztrófát követően, 2010. október 6-án.

MTI Fotó: Ruzsa István és H. Szabó Sándor

 

„Egyértelmű, hogy a bauxitfeldolgozás maradékanyaga a lúgos kémhatás miatt gyakorolt ilyen káros hatást a lakosságra, az élővilágra és a talajra” – mondta Szépvölgyi János vegyészmérnök, az MTA doktora, az MTA Természettudományi Kutatóközpont főigazgató-helyettese az mta.hu-nak. Két komponensből álló anyagról van szó: egyik összetevője a lúgoldat, a másik a bauxitfeltárás oldhatatlan maradéka. Az Ajkánál kiömlött zagy 90 százalékban lúgoldatot tartalmazott, és mindössze 10 százaléka volt az oldhatatlan rész, a tulajdonképpeni vörösiszap - magyarázta Szépvölgyi János.

A vörösiszap fizikai tulajdonságait tekintve fontos kiemelni, hogy rendkívül apró, nanoméretűen finom szemcséjű anyagról van szó, amelyet emiatt nehéz a lúgoldattól megszabadítani. Az október 4-ét megelőző, tartós esőzésnek pedig kettős szerepe volt a katasztrófában: a csapadék nyilvánvaló módon növelte a tározókazettában levő folyadék mennyiségét, így a gátfalra is nehezedő nyomás is nőtt, viszont a mélyen átnedvesedett talaj jóval kevésbé szívta be a kiömlött, maró anyagot.

Mentőmunkálatok

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) és a Magyar Honvédség egységei a lúgos kémhatás közömbösítésére ecetsavat és sósavat, az élővizek óvására pedig gipszport és ammónium-nitrát műtrágyát alkalmaztak. Október 5-én a helyszínen vett mintákat az az akadémiai szakértői csoport, amely az OKF felkérése nyomán nyújtott segítséget a kármentesítésben. A mintákat később laboratóriumban elemezték, és megállapították, hogy azok nem tartalmaznak veszélyes nehézfémeket. A csoportot alkotó vegyészmérnök, hidrológus, ökológus, biológus és talajtani szakértők már október 5-én javaslatokat tettek a kiömlött vörösiszappal kapcsolatos teendőkre, a további egészségügyi kockázatok elkerülésére, valamint a kármentesítés legfontosabb lépéseire, köztük a tározó állapotának ellenőrzésére, a levegőtisztaság és a felszíni vizek minőségének folyamatos monitorozására, a talajszennyezés mértékének megállapítására, a Duna szennyezésének megakadályozására és a kiömlött anyag semlegesítésére és begyűjtésére.

Kombinált felvétel Kolontárról 2015. szeptember 30-án (felül) és pár nappal a katasztrófát követően, 2010. október 12-én. Előtérben az 1772-ben barokk stílusban épült Magyarok Nagyasszonya-templom. MTI Fotó: Ruzsa István és H. Szabó Sándor

Kombinált felvétel Kolontárról 2015. szeptember 30-án (felül) és pár nappal a katasztrófát követően, 2010. október 12-én. Előtérben az 1772-ben barokk stílusban épült Magyarok Nagyasszonya-templom.

MTI Fotó: Ruzsa István és H. Szabó Sándor

 

Az MTA szakértői csoportja képviselte azt az álláspontot is, hogy csak további, fölösleges természetkárosítással járna, ha az évezredek alatt kialakult, értékes termőtalajt egységesen 30 centiméter vastagságban elszállítanák. A szakvélemény nyomán így csak annyi földet hordtak el az érintett településekről és környékükről, amennyire feltétlenül szükség volt. Ott, ahol a talajt elborító iszapréteg nem volt vastagabb 3 centiméternél, a lúgos hatást csökkentő anyagokkal és talajjavító adalékokkal semlegesíteni lehetett a szennyezés hatását. „Emellett az érintett gazdák megnyugtatása is külön feladat volt. A sokkhatás miatt sokan nem hitték el, hogy a földjük nem válik valamiféle marsbeli tájjá, vagyis folytatni tudják a termelést, akár energianövények ültetésével‟ - emlékezett vissza Németh Tamás, a Katasztrófavédelmi Koordinációs Kormánybizottság Tudományos Tanácsának elnöke, az MTA akkori főtitkára.

A 2010 október-novemberében megjelent pesszimista előrejelzésekkel ellentétben végül a vörösiszappal elöntött térség - természetesen a kényszerűen elbontott házakat, településrészeket, az új kolontári és devecseri lakóparkot leszámítva - manapság nagyjából ugyanúgy néz ki, mint a katasztrófa előtt, és még a termésátlagok is hasonlóan alakulnak, mint a kétezres években. „Ami a környezeti hatásokat illeti: már 2012-ben sem volt mérhető a térségben a katasztrófából származó talaj-, víz- és levegőszennyezés‟ - mondta Szépvölgyi János. Németh Tamás ehhez azt a megállapítást tette hozzá, hogy sosem szabad lebecsülni a növény- és állatvilág elképesztő alkalmazkodóképességét.

Új veszélyforrás nincs

2011 márciusától az ajkai timföldgyár átállt a vörösiszap úgynevezett száraz tárolására. Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy nagy nyomáson dolgozó szűrőberendezésekkel jelentősen csökkentik az ipari hulladék lúgoldat-tartalmát. Az eljárás nyomán kapott, száraz vörösiszap már csak körülbelül 30 százalék lúgoldatot tartalmaz, és porszerűen viselkedik. E technológiai lépést korábban részben műszaki, részben gazdasági okok miatt nem vezették be az Ajkai Timföldgyárban. A vörösiszap száraz lerakásának bevezetésén túlmenően a katasztrófa sújtotta településeken és azok környékén azért is csökkent a környezeti kockázat, mert időközben Ajkán gyakorlatilag leállt a timföldgyártás, így további vörösiszap-képződéssel nem kell számolni.

Mi lehet az iszapömlés tanulsága? Németh Tamás szerint fontos beszélni arról, hogy mint általában minden hasonló vészhelyzethez, az ajkai gátszakadáshoz a prevenciós gondolkodás hiánya, lebecsülése vezetett. „Úgy tűnik, hogy nem vagyunk prevencióra kondicionálva. A bolygó egyik legnagyobb problémája, hogy a megelőzésnek egyszerűen nincs becsülete. Ugyanakkor remekül tudunk kárt elhárítani, ezt bizonyítja az az elképesztő összefogás, ami a mentés során kialakult. A károk megelőzésében már korántsem vagyunk ennyire hatékonyak‟ - mondta Németh Tamás.

Az átszakadt tározó északnyugati sarka öt nappal az iszapömlés után (forrás: Wikimedia Commons/Lamiot)

Az átszakadt tározó északnyugati sarka öt nappal az iszapömlés után

(forrás: Wikimedia Commons/Lamiot)

 

A vörösiszap-ömlés ötéves évfordulójára konferenciát szervezett a Magyar Tudományos Akadémia és a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága. Az MTA Természettudományi Kutatóközpontjában megtartott hétfői tanácskozáson megnyitó beszédet mondott Lovász László, az MTA elnöke, Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Simicskó István honvédelmi miniszter, Bakondi György miniszterelnöki főtanácsadó és Tollár Tibor tűzoltó vezérőrnagy, az OKF főigazgatója, majd Csépe Valéria akadémikus és Németh Tamás egymást váltó elnökletével két blokkban foglalkoztak az előadók a történtek környezeti, illetve emberi következményeinek elemzésével.

Lovász László beszédében kitért arra, hogy a kutatói tudásnak, mérésnek, eredménynek és tapasztalatnak nagy szerepe kell legyen a hasonló katasztrófák elkerülésében: „Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely így nem csupán az emberi nemtörődömség, a környezetszennyezés, valamint a megelőzhető tragédiák jelképe lett, hanem a segíteni akarás és a remény szimbólumává is‟ - mondta. Kontrát Károly beszédében arra emlékeztetett, hogy a tragédia után a kormány egyebek mellett a jogszabályi környezet megváltoztatásával és az intézményrendszer átalakításával is hozzájárult ahhoz, hogy az öt évvel ezelőtti katasztrófához hasonlók ne történhessenek meg.