135537

Elhunyt Antal József nyugalmazott egyetemi tanár

Antal József

1919-2014

 A szakma mély megrendüléssel fogadta Antal József professzor úr halálhírét. Nagy kort ért meg, jószerivel a legutóbbi időkig is aktívan. Olyannyira beletartozott az agrártudományok szövetébe, hogy mindannyian természetesnek vettük, hogy van, és nem is gondoltunk bele, hogy egyszer őt is elszólíthatják az égiek.

Antal József Marosbogáton született 1919. március 18-án. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Bólyai János Református Kollégiumban végezte.

1937-ben lett hallgatója a kolozsvári agrár fakultásnak, s itt, az M.kir. Gazdasági Akadémián szerzett oklevelet 1943-ban. Végig küzdötte a háborút és a hadifogságot, majd 1948-ban térhetett haza Magyarországra. 1948-52. között Csongrád megyében közalkalmazottként igazgatási, oktatási és előadói munkát végez. 1952-74. között több mint két évtizeden át folytat kutatómunkát a szegedi Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben, illetve annak jogutódában a Gabona-termesztési Kutatóintézetben. Az intézményben végigjárja a teljes kutatói grádicsot:  kezdve tudományos segéd-munkatárstól egészen a tudományos igazgatóhelyettességig.

1974-től elhunytáig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, illetve a Szent István Egyetem tanára: a növénytermesztéstan professzora, tanszékvezető, nyugalmazott egyetemi tanár, majd professor emeritus.

1951-óta a tagja a Magyar Agrártudományi Egyesületnek, 1953-74 között a Magyar Biológiai Társaság tagja. 1959-től tagja, 1967-80. között titkára az MTA Növénytermesztési Bizottságának. 1970-74. között a KGST szakmai bizottságának munkatársa, 1972-től vezetője. 1982-92. között a Gödöllő-Giessen egyetemi együttműködés szakmai vezetője, 1994-97. között az MTA közgyűlési képviselője, 1994-től az ISTRO tagja.

Tudományos pályafutása példaértékű. Vázlatosan, címszavakban:

A Keleti Kárpátok havasi legelőinek kataszteri felmérése. Burgonya és napraforgó termesztési kísérletek. Homoki növénytermesztési kutatások: homokhasznosítás, homokibab termesztés. Vetésforgó kísérletek, zöldtrágyázás. Hüvelyes és pillangósnövények, szálas és keveréktakarmányok termesztése, gyógynövénytermesztési és tarlóburgonya-termesztési kutatások. Nemesítési és honosítási kutatások: olajretek nemesítése és honosítása. Tápanyaggazdálkodási és agro-ökológiai kutatások. Gyakorlati szaktanácsadás elméleti alapjainak kidolgozása, technológia fejlesztés. Munkásságának bibliográfiai mérlege: tízenhárom könyv, több mint száz tudományos és szakmai közlemény. Legfontosabb művei: a „Növénytermesztés homokon" és a „Növénytermesztők zsebkönyve" - az antal. Ő szerkesztette a „Növénytermesztéstan" c. országos tankönyvet.

1956-ban szerzett kandidátusi fokozatot „Termesztési kísérletek homokibabbal" című disszertációjával. 1974-ben a tudományok doktora fokozatot nyer „Termesztési módszerek gyengén humuszos homokon" című értekezésével.

Számos kitüntetés tulajdonosa: rangos kormánykitüntetések egész sorozata mellett megkapta a Westsik Vilmos emlékérmet (1989), a Beethoven-Brunszvik emlékérmet (1989), a Gisevius díjat (1994), a Baross László emlékérmet (1994), és a szakma legnagyobb kitüntetését a Surányi János emlékérmet (2005).

Professzor úr eltávozott közülünk. Belépett az agrárium tudósainak Walhallájába. Életműve velünk maradt. De nem csak az. Ránk hagyta derűjét, emberszeretetét, konfliktus-feloldó filozófiáját, és talán néhány morzsáját határtalan bölcsességének. Professzor úr, Jóska bácsi, nyugodj békében!

 

Jolánkai Márton