130176

Tusor Péter és a Lendület: miként kutatnak a Vatikánban?


Tusor Péter
, a PPKE BTK vatikáni kutatója nyerte az MTA Lendület programjának ösztöndíját. Arról kérdeztük, hogy lehet kutakodni a Vatikánban, illetve hogy milyen az egyházörténet-kutatás hazai helyzete. Tusor úgy véli: szükség volna egy római magyar történeti intézetre.

Mi kell ahhoz, hogy nyerjen valaki egy olyan programon, mint a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja?

Leginkább munka, kitartás, motiváció, és megint csak munka. Esetemben nemcsak "lendületbe" hozatalról van szó, hanem arról is, hogy az MTA ismét szárnyai alá vett egy olyan tudományos vállalkozást, ami évtizedeken keresztül az égisze alatt folyt. Az előzmények, keretek összetettek. Első helyen említendők a korábbi magyar történeti kutatások a Vatikánban. A szentszéki archívumok fokozatosan nyíltak meg az 1880-as évektől. A Fraknói Vilmos által elindított, majd 1913-1945 között a MTA Római Történeti Bizottsága által irányított programot folytatjuk, leginkább azért, hogy legyen professzionális magyar kutatás a Vatikánban. Adódik egy bécsi vonulat is: tavaly hunyt el Ervin Gatz prelátus, a vatikáni Campo Santo Teutonico rekotra, a pápa közeli barátja, aki megaprojektként elkezdte a Szent Római Birodalom püspökeinek lexikográfiai feldolgozását. Örülök, hogy többször adódott lehetőségem beszélgetni vele. Utolsó kötetként az Osztrák-Magyar Monarchia püspökei is sorra kerülnek. Ebbe a projektbe kapcsolódtunk, kapcsolódunk be magyar részről: 1804-től 1918-ig a magyar püspököket is kiadjuk. Emellett az elitképző, a bécsi Augustineum növendékeinek feldolgozását is el fogjuk kezdeni. Így beszélhetünk programunkban együttesen a magyar egyházi elit bécsi és római integrációjáról. Nem feledkezhetünk el egy másik szervezeti előzményről sem. A harmincas években alakult meg Szekfű Gyula vezetésével a Regnum Egyháztörténeti Munkaközösség, aminek az volt a célja, hogy mindenkit, teológust, bölcsészt, művészettörténészt összefogjon. Lettek kiváló évkönyvei, könyvei. Fontos aláhúzni, hogy a teológiai képzésből érkező egyháztörténészek más szempontból vizsgálják ugyanazt a valóságot. Ők inkább a filozofikus, dogmatikus attitűddel, üdvtörténeti nézőponttal állnak ahhoz az anyaghoz, ahol a bölcsész előveszi a paleográfiai, forrástani, a művészeti alkotásokkal kapcsolatos ismereteit, és elsősorban az adatföltárásra, történeti rekonstrukcióra koncentrál. Már az 1930-as években felismerték, hogy a kettő kiegészíti egymást, és mindkettőre szükség van. 

Hogyan indult a Pázmány egyháztörténeti kutatócsoportja?

Amikor Erdő Péter bíboros 1999-ben az egyetem rektoraként megalapította az Egyháztörténeti Kutatócsoportot, tulajdonképpen ugyanazt folytatta a katolikus egyetemen belül, amit Szekfű elkezdett. Ennek az eddig talán virtuális intézménynek egyik fő kutatási területe az általam vitt vatikáni kutatási projekt. Eredményeit saját sorozatban adjuk közre (Collectanea Vaticana Hungariae). Február 20-án mutattuk be az utolsó két megjelent kötetet Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen. A MTA-PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport, ami hivatalosan július elsejével indul, szimbiózisban fog dolgozni az eddig működő kutatócsoporttal. Török József, a Hittudományi Kar professzora, a kutatócsoport elnöke, azt hiszem, ugyanúgy végig fog olvasni minden leírt mondatot betűről betűre, mint eddig is tette időt, energiát nem kímélve.

Mire lesz jó a Lendület programban elnyert összeg?

Például arra, hogy a kutatócsoporton belül a vatikáni kutatásokkal foglalkozó projekt nemcsak külön nevet, hanem több szempontból reális intézményi jelleget kap öt évre, saját költségvetéssel, belső és külső munkatársakkal. Így a munkálatokat fel tudjuk gyorsítani, ki tudjuk szélesíteni mind tematikában, mind minőségben és mennyiségben. Például ami az eredményeket tartalmazó könyveinket illeti. Első kiadványunk, amely még korábbi, főként több OTKA-keretben végzett alapkutatásokat fog össze szélesebb szerzői körtől, egy 450 oldalas, 18 tanulmányt közlő kötet lesz. Megjelenése anyagi okok miatt, azt hiszem, elhúzódott volna. Lendület kutatócsoportként, azaz egyfajta mikro-kutatóintézetként színvonalasabb munkát tudunk időben prezentálni. A címe: Magyarország és a Római Szentszék (Források és távlatok). Az aktuális kutatási helyzetről, eredményekről szóló tanulmányok szerepelnek benne. Az egyik írás arról fog szólni, hogy Lékai László bíboros milyen komoly lépéseket tett a nyolcvanas években egy Monumenta Vaticana Nova Regni Hungariae című könyvsorozat elindítására.

Hogyan kutat az ember a Vatikánban?

Bejutni a vatikáni levéltárba ott ismert, elismert egyházi, szakmai intézmény referenciájával lehet. 1996-ban ajánlott be a volt kecskeméti piarista igazgatóm, Ruppert József, aki akkor már generális asszisztensként Rómában élt. Az ELTE-n és az Eötvös Collegiumban kiváló tanáraim voltak (R. Várkonyi Ágnes, Engel Pál, Fazekas István, Bak Borbála), ugyanakkor nem folyt szervezetten ilyen jellegű kutatómunka. Teljesen szabad voltam témaválasztásomban, viszont jórészt magamra is kellett hagyatkoznom római kutatásaim megalapozása során. Az érdeklődő Pázmányos-hallgatóknak már jóval könnyebb dolguk van. Az előző években a korábbi állami ösztöndíj-rendszernek köszönhetően még szakdolgozathoz, doktori dolgozathoz is tudtak kutatni végzős diákok szervezésemben és ajánlásommal a Vatikánban (Antal Beatrix, Körösényi Kata, Nemes Gábor stb., számuk meghaladja a tizet). 

Lássuk a metódust!

Rómában, a Szent Péter-tér kollonádjaitól jobbra van a bejárat, a Porta Santa Anna. Ha kaptunk belépőt, elhaladunk a vatikáni posta előtt, majd belépve a Cortile del Belvedere kapuján jobbra található a Vatikáni Titkos Levéltár és a Vatikáni Apostoli Könyvtár, balra átellenben pedig maga az Államtitkárság. Professzionális kutatás esetén mindenképp szükség van minimum egy éves kint tartózkodásra. Lassító tényező, hogy negyed kilenctől egyig van csak nyitva a levéltár, bár újabban gyakrabban van megint délután is kutatási lehetőség. Egy napon pedig mindössze három dokumentumkötetet lehet kikérni a Sergio Pagano püspök-prefektus által mintaszerűen modernizált központi pápai levéltárban. Így azt szoktuk csinálni, hogy párhuzamosan a közeli apostoli könyvtár kézirattárában folytatjuk a forrásfeltárást. Körültekintően kell eljárnunk, de még így is gyakran megesik, hogy itthon, a feldolgozás közben, 1100 kilométerre forrásainktól szembesülünk azzal, hogy valamit nem néztünk meg elég alaposan, illetve jön újabb kutatási irányra ötlet. Ilyenkor türelemmel várni kell a következő kijutási lehetőségre, ami a Lendület-programnak köszönhetően már nem okoz annyi gondot, mint korábban. Persze teljesen ez sem pótolhatja egy valódi magyar történettudományi intézet hiányát, ami ilyenkor érdemben, rendszeresen segíteni tudna.

Más országoknak van ilyenje?

Fraknói Vilmos értékes villáját 99 évvel ezelőtt azzal a feltétellel ajándékozta a magyar államnak, hogy annak kötelessége történeti intézetet fenntartani az Örök Városban. Nem kultúrdiplomáciai képviseletet, hanem történeti intézetet. Az 1913-as ajándékozási szerződés tartalmazza a kitételt, miszerint ha az állam nem így cselekszik, akkor a villát át kell adni 50-50 százalékban az MTA és a Szent István Társulat tulajdonába. Jelenleg a szentszéki nagykövetség található a villában. Egy történeti intézetnek megvannak a kritériumai: könyvtár, állandó személyzet, tudományos munkatársak, projekttervek, kiadványok, ahogy a franciák, a németek és mások csinálják. Bizakodó vagyok, hogy előbb-utóbb létrejön egy ilyen, semmi szükség nincs nagy bürokráciára: egy állandó munkatárs, egy-kettő fiatalabb pályakezdő, akik napi szinten feljárnak a Vatikánba, elég volna. 

Hogy lenne érdemes ezt működtetni?

Rotációban lenne érdemes csinálni, hogy senki ne kerüljön ki a hazai tudományos életből. Meglátásom szerint a valódi tudományos műhely stratégiai háttérként egészíthetné ki az élénkülő, professzionalizálódó, a pártállami hálózatból egyre inkább kigabalyodó római magyar kultúrdiplomáciai, diplomáciai tevékenységet. A már meglévő infrastruktúra minimális átszervezése elegendőnek látszik, akár a vatikáni követséghez is hozzá lehetne rendelni. A római finn történeti intézet és a finn követség egy épületben van, épp azon a helyen, ahol először Fraknói püspök akarta felépíteni villáját. A mai magyar kormányzatnak talán mintha még lennének lehetőségei a téren, hogy nagyobb affinitást mutasson a tudomány iránt, illetve integrálására a politikai, diplomáciai, kultúrpolitikai szempontokkal a külkapcsolatok terén. Mondjuk afféleképpen, ahogyan a franciák teszik, akik impozáns intézeti könyvtáruknak a követség székhelyén, a Palazzo Farnesében egy teljes emeletet biztosítottak. Hallottam már fontos emberektől, Rómában, hogy ne hasonlítsuk magunkat, belterjes viszonyainkat a franciákéhoz. Nos, én erre azt válaszolom, hogy de igen, és ennek éppen itt az ideje végre. Ha más országoknak fontos a vatikáni gyűjteményekre alapozott, versenyképes, intézményes római tudományos jelenlét, és régebben nekünk is az volt, ma sem tehetünk másként.

Az egyháztörténet mennyire találta meg a helyét a mai magyar tudományos életben?

Azt lehet mondani, hogy egyre inkább. Az egyházi levéltárakban, közgyűjteményekben dolgozó új generáció színvonalas, fontos publikációkkal jelenik meg rangos szakmai fórumokon. Az MTA BTK Történettudományi Intézetében Balogh Margit vezetésével, Adriányi Gábor közreműködésével indult egy nagyszabású, a hazai zsinatok dokumentumait az utóbbi két évszázadból összegyűjtő, feldolgozó projekt, OTKA-támogatással. Pécsen nemcsak a hittudományi főiskolán, hanem a tudományegyetemen is működik egyháztörténeti kutatóközpont. Szegeden Barna Gábor irányításával példaértékű interdiszciplináris, egyház-, vallástörténeti, néprajzi, filológiai együttműködés kibontakozásának lehetünk szemtanúi. 

És a katolikus egyetemen, aminek úgymond kifejezetten a profiljába tartozik a témakör?

Az államilag elismert, jelentős eszközökkel támogatott kutatóegyetemi státusz kizárólagos feltétele három, az MTA által finanszírozott kutatóműhely megléte. A Pázmány bölcsészkarán mostantól van meg ez a három műhely (gyakorlatilag az egyetemi infrastruktúrára települő kis akadémiai kutatóintézetek). A két MTA-doktor, Szovák Kornél docens és Nagy László prodékán Ókortudományi és Medievisztikai, illetve Barokk irodalom és lelkiség a Kárpát-medencében Kutatócsoportja, valamint a - mondjuk így - "junior" kategóriásnak tekinthető Lendület-csoport. Részben vagy egészben mindhárom kutatócsoport egyháztörténeti irányú. Létük világosan jelzi: a hazai tudományos döntéshozatal a saját identitásunkkal korreláló munkát, eredményeket vár el tőlünk, ezt tartja támogatásra méltónak, igazán hasznosnak, mások által kevésbé megvalósíthatónak mind a tudomány, mind a nemzeti közösség számára. (Közgazdaság- és társadalomtudományok terén más egyetemek, intézmények behozhatatlan versenyelőnnyel rendelkeznek Magyarországon, Budapesten és vidéken egyaránt.) Én a magam részéről bízom abban, hogy a katolikus egyetem bölcsészkarának ez a mondhatni természetszerű, sőt küldetésszerű jellege tovább fog erősödni. Ehhez most leginkább az szükségeltetik, hogy a versenyképes tudományos munkára felkészítő idekapcsolódó tárgyaknak megfelelő tere, súlya legyen az oktatásban.

forrás: Magyar Kurír