135899

Az archeogenetikusok szerint újra kell gondolnunk az indoeurópai nyelvek eredetét

Az archeogenetikusok szerint újra kell gondolnunk az indoeurópai nyelvek eredetét

 

Az MTA BTK Régészeti Intézet két kutatója is részt vett abban a munkában, amely alapjaiban átírhatja az európai népek és az indoeurópai nyelvek őstörténetét. A forradalmian új genetikai vizsgálatról és az ennek nyomán körvonalazódó új népvándorlás-elméletről számol be a Nature legfrissebb számában megjelent tanulmány.

A genetikai kód elképesztően tömör és időtálló információhordozó, főként, ha tudjuk, mit szeretnénk tőle kérdezni. Nagyjából így foglalható össze, min is alapul az archeogenetika tudománya, amely pár tucat régmúltban élt ember - azaz „humán minta" - örökítőanyagának elemzésével egész civilizációk történetére deríthet fényt.

A Nature-ben publikált kutatásban 69 ember maradványait vizsgálták, akik 3000-8000 évvel ezelőtt éltek az öreg kontinensen. „Az eddigi kutatások többségében egy rendkívül költséges eljárással próbálták a csontok alapján elődeink teljes genomját megszekvenálni" - mondta el a kutatás egyik magyar résztvevője, Szécsényi-Nagy Anna, az MTA BTK Régészeti Intézet tudományos munkatársa, emellett a Mainzi Johannes Gutenberg Egyetem doktori iskolájának végzőse, aki négy, a Dunántúlról származó minta elsődleges genetikai vizsgálatát végezte el.

Az emberi DNS-kód átlagosan néhány száz
Az emberi DNS-kód átlagosan néhány száz "betűnként" tartalmaz egy "jolly jokert". Flickr/MIKI Yoshihito

 

Kapcsolathalászat

A cikket jegyző nemzetközi kutatócsoport ezúttal kifejezetten az örökítőanyag azon pontjaira volt kíváncsi, amelyek az embercsoportok kapcsolatait segíthetnek megismerni. Ezek az egypontos nukleotid-polimorfizmusnak (SNP vagy angol kiejtéssel „sznip") nevezett helyek amolyan „jolly joker-pontok" az emberi genom hosszú kódjában, amelyeken nem csak egyféle bázispár állhat. Az ember DNS-ében több millió ilyen hely van, és ha egy pontmutáció átkapcsolja valamelyiküket, az általában semmi gondot nem okoz a leszármazottak szervezetében. Viszont, mivel annak esélye, hogy éppen ugyanezen a helyen újabb pontmutáció történjen, meglehetősen kicsi, ezek a változások sok-sok generáción át megmaradnak. Így messzemenő következtetéseket lehet levonni abból, hogy kinél mi szerepel az egyes SNP-helyeken.

A mainzi, a tübingeni, az Adelaide-i és a Harvard Egyetemen dolgozó kutatóknak nem kellett mást tenniük, mint feldúsítani a DNS-mintákat, hogy az emberi maradványokban talált örökítőanyagnak lehetőleg minél nagyobb része megmutatkozzon, majd pedig egy több mint 390 000 SNP-ből álló adatbázis alapján „kihalászni" a megfelelő helyeket, és megnézni, milyen értéket (bázispárt) vettek fel az egyes „jolly jokerek". A kapott genetikai ujjlenyomat nem annyira a sírból előkerült csontok tulajdonosának személyiségére, mint inkább az őt körülvevő embercsoportra jellemző, így az SNP-ujjlenyomatok összehasonlításával e populációk kapcsolataira lehet fényt deríteni.

Újkőkor a genetika fényében

A különböző helyekről és korokból származó emberi maradványok vizsgálatával kapott eredményeket számos régész, köztük Bánffy Eszter, az MTA BTK Régészeti Intézet tudományos tanácsadója, jelenleg a Német Régészeti Intézet frankfurti székhelyű részlegének igazgatója segített értelmezni. A feltárt genetikai kapcsolatok alapján az újkőkor Európájának meglepő képe rajzolódott ki. Eddigi ismereteinknek megfelelően hét-nyolcezer évvel ezelőtt valóban Közel-Keletről érkező földművesek kezdték el meghódítani Európa déli, délnyugati és középső részét. Nagyjából kétezer év múltán azonban a földművesek genetikai összetétele megváltozott, mivel az északon és északnyugaton továbbélő vadász-gyűjtögető népek kezdtek ismét teret nyerni.

Mongol sztyeppei pásztor a jelenkorban. Flickr/Michael Chu
Mongol sztyeppei pásztor a jelenkorban. Flickr/Michael Chu

A legnagyobb meglepetést azonban az okozta, hogy körülbelül 4500 éve Közép-Európában hirtelen nagy számban megjelentek egy sztyeppei pásztornép, az úgynevezett Jamnaja- vagy gödörsíros kultúra csoportjai, amelyek már háziasították a lovat, és a leletek tanúsága szerint kocsit is használtak. A genetikai vizsgálatok alapján tudjuk, hogy génjeik 75%-ban megtalálhatók voltak a Rajnától a Volgáig terjedő zsinegdíszes kerámia kultúrájának képviselőiben.

A Jamnaja-gének hirtelen és tömeges felbukkanása arra utal, hogy nem lassú beszivárgásról, hanem népvándorlásszerű beáramlásról lehetett szó, így még írásos emlékek hiányában is feltételezhető, hogy a bevándorlók komoly hatással lehettek a Közép-Európában beszélt nyelvekre. Mindez erősen ellentmondani látszik annak az elméletnek (anatóliai hipotézis), mely szerint az indoeurópai nyelvek őseit kizárólag a Közel-Keletről érkező földműves csoportok hozták be Európába.

A Jamna-kultúra embercsoportjainak valószínűsíthető beáramlása 4500 évvel ezelőtt.
A Jamnaja-kultúra embercsoportjainak valószínűsíthető beáramlása 4500 évvel ezelőtt.

 

Jelentős archeogenetikai központ születik

Szécsényi-Nagy Anna elmondta, hogy a rangos lapban megjelent tanulmány nyomán tervezik az MTA BTK Régészeti Intézetben működő archeogenetikai laboratórium bővítését. A most közölt kutatás folytatásaként nemzetközi együttműködésben a Kárpát-medencében az i. e. 6000-2000 között élt emberek genomikai vizsgálatait fogják elvégezni. Míg eddig Budapesten a minták előkészítése mellett csak klasszikus, mitokondriális DNS-re épülő kutatásokat végeztek, a tervek szerint hamarosan a nukleáris (vagyis a sejtmagban található) örökítőanyag vizsgálatára - így a cikkben leírthoz hasonló kutatásokra - is alkalmassá válik az intézmény, azaz helyben is tanulmányozhatják majd azokat a kárpát-medencei leleteket, amelyeket eddig a mainzi, illetve a Harvard Egyetem gondjaira kellett bízniuk.