
Szentágothai János-emlékév
Kedves Olvasó!
Köszöntöm Önt a Szentágothai-emlékév alkalmából létrehozott virtuális kiállítás látogatójaként!
Szentágothai János, a tudós orvos, az agykutató éve az idei. Az ő századik éve és a mi centenáriumunk: benne ünnepeljük a kivételes tehetség és emberség ajándékát.
A nagyokról sokszor nehéz közhelyek nélkül emlékezni. Ilyenkor nem segít a felsorolás, ilyenkor nem fokoznak a felsőfokok. Érezzük, tudjuk, hogy többel tartozunk, hogy kerekebben kell szólnunk az egészről. Arról az egészről, amely Szentágothai János életében kifejeződik: a tudományos, a szervezői, a közéleti munkálkodás hiteles, formáló egészéről. Szentágothai a legszabályosabb kivétel: egy tudományos pályaív egyedülálló, ragyogó megtestesítője. Lényéhez a teremtő erő kivételes adottsága kötődött: kutatóként, tanárként, akadémiai elnökként. Karizmatikus szolgálója volt saját tehetségének. „Aki szolgál, soha nem csalódik"– vallotta ő maga. Mások pedig ezt mondták őróla: minden sejtje egy nagy igyekezet a bennük felhalmozottakat közkinccsé tenni.
Minden, amit tett, gyújtó hatású volt: diákjai rajongtak érte, kutatói műhelye forrongott a nagy eredményektől, a kitűnő fiatal tudósoktól: a tudomány és a közélet megmozdult erejétől. Eleven lendülete, tehetségének messzire látó derűje, művelt bölcsessége hatóerő lett. Hatóerő az agykutatásban, hatóerő a tudománykommunikációban, hatóerő az oktatásban, hatóerő a történelemben.
Hatóerő ma is, születésének századik évfordulóján. Működik és dolgozik tovább ez az erő, ez a lendület a legkiválóbb és legifjabb magyar agykutatók tudományos eredményeiben, tanítványainak kiválóságában, az agy körül vele együtt Ulyssesként utazók hivatásában.
Kívánom, hogy a gyűjteményt áttekintve valamennyi látogató megtapasztalja ennek a kivételes tudósnak a hatóerejét, a teljes élettel való találkozás örömét
Pálinkás József
UNESCO-év Életút Ulyssesként az agy körül