129325

Szentágothai, a tudós

A szüleitől kapott mikroszkóppal vagy az iskolai kiránduláson fogott pocok agyának vizsgálatával kezdődött? Bizonyára mindkettő szerepet játszhatott abban, hogy Szentágothai Jánosban már gyermekként felébredt a tudomány iránti érdeklődés. Felmenői öt generáció óta követték egymást az orvosi pályán, így nem okozott meglepetést, hogy az öt testvér közül mindannyian ezt a hivatást választották.

75 évesen is aktívan kutatott. Forrás: MTI
75 évesen is aktívan kutatott.
Forrás: MTI

Szentágothai János már elsőéves orvostanhallgatóként a magyar idegtudomány legendás alakja, Lenhossék Mihály tanszékére került a professzor első tanítványának, famulusnak az I. sz. Anatómiai Intézetbe. Eleinte az izmok szerkezetével és a hallószerv fejlődésével foglalkozott, figyelme azonban hamarosan az idegrendszer felé fordult. "Szövettani és kísérletes vizsgálatok az arcidegen" című pályamunkáját 1934-ben Lenhossék Mihály az Akadémián is felolvasta. Néhány év múlva a neuroanatómia határainkon túl is ismert kutatójává, szakértőjévé vált. Forradalminak számító, majd széles körben elterjedt módszereket dolgozott ki például a központi idegrendszer neuronkapcsolatainak kutatására.

    A második világháború után, 1946-tól Pécsett két év alatt nemzetközi érdeklődést kiváltó eredményeket ért el: vizsgálataival bizonyította a gátló neuronok létezését, és jelentősen hozzájárult a kisagy neuronhálózatának feltárásához. Mindezek nyomán rendkívül fiatalon, harminchat évesen, 1948-ban az MTA levelező tagjává választották. Pályafutásának kiemelkedő sikere volt az az 1962-ben Flerkó Bélával, Mess Bélával és Halász Bélával közösen publikált, több mint egy évtized kutatásait összegző, angol nyelvű monográfia, amelyben a hipofízis mellső lebeny trophormon működésének idegi szabályozását írták le. Szentágothai érdeklődése a neuroembriológiára is kiterjedt, a hatvanas évektől pedig – immár újra Budapesten – elsősorban a nagyagykéreg funkcionális organizációjára összpontosította figyelmét. De kutatta a gerincvelői és agytörzsi pályákat és a reflexmechanizmusokat is.

A tudós munka közbenFotó: MTI-Cser István
A tudós munka közben
Fotó: MTI-Cser István


    Szentágothai
kutatói szemlélete talán a pécsi Anatómiai Intézet élén őt követő Flerkó Béla írásában körvonalazódik legérzékletesebben: "Nem fogadta el azt a nézetet, hogy a tudomány pusztán a felismert és leírt »tények« nagy gyűjteménye, és hogy a kutató tudós lényegében »tény« gyűjtögető. Meggyőződése volt: egy kutató egész életén át gyűjtheti és rögzítheti a kutatómunkája tárgyáról felismerhető összes lehetséges információt, semmiféle lényeges tudományos eredménye nem lesz az ilyen erőfeszítésnek, ha nincs a kutatómunkának megfelelő koncepciója. Szentágothai mindig kutatási koncepció alapján dolgozott, amit, ha nem tudott kísérleti eredménnyel alátámasztani, habozás nélkül elvetett, és új koncepciót keresett, vagy alkotott."


                                         Tudományos művei