129324

Szentágothai, a reneszánsz ember

Szentágothai János nem egyszerűen kiváló orvos, anatómus, agykutató volt, hanem igazi "kultúrember", reneszánsz személyiség, aki a tudomány mellett a művészetek, különösen az irodalom és a képzőművészet iránt is érdeklődött, mi több, maga is festett.

Otthon Forrás: MTI
Otthon
Forrás: MTI

Szentágothai János irodalmi igényességgel megírt önéletrajzában életútját nem egyszer Ulysses bolyongásaihoz hasonlítja: "»boldog, ki szép utat tett, mint Ulysses hajdan« ...igen, ilyen értelemben az, így visszatekintve minden simasága mellett is kalandos, szép életút az, amire visszatekinthetek." Pályája emlékezetében a magyar és a világirodalom legnagyobbjaival beszélget, tőlük idéz, így többek között József Attilától, Németh Lászlótól, Márai Sándortól, Ady Endrétől, Vörösmarty Mihálytól, Rilkétől és Shakespeare-től is. Az önéletírás egyik lapján például így sóhajt fel: „»Az ágyam hívogat« – de jól mondja Ady Endre! – mégis a túlfeszített agy egy üresen járó malomként tovább morzsolja saját köveit."

Szentágothai sokrétű műveltsége tanári pályája során is megnyilvánult. Tanítványa, Gulyás Balázs neurobiológus szerint a professzor tanárként is olyan volt, mint a reneszánsz szobrász, aki fokozatosan "fedi fel" művét. Tudása, műveltsége kiterjedt más tudományterületekre, a humán tudományokra, a filozófiára, a teológiára, a művészetekre és a zenére is. Vasárnapi kirándulásai alkalmával – családjával, munkatársaival, diákjaival barangolva – hosszasan értekezett természetről, történelemről, képzőművészetről. "Ars poeticája volt a tudomány és a művészet szoros összekapcsolásával szépségre és harmóniára törekvés, közvetve az a reneszánsz emberideál, mely az évezredek során a legközelebb állt az emberi élet teljessé tételéhez" – fogalmazott az egykori tanítvány és kutatótárs, Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter.

    Szentágothai műkedvelő festő volt, akvarelleket készített. Több nyelvre lefordított, számtalan kiadást megélt híres anatómiai atlaszát is saját illusztrációival látta el. Rajzaival szemléltetett Funkcionális anatómia című egyetemi tankönyvét ezzel az előszóval bocsátotta az olvasók, hallgatók elé: "Könyvemmel az emberi test szerkezeti felépítéséről való tudományos ismeretanyagon felül valamit át szeretnék adni a leendő orvosnak abból a mélységes elragadtatásból, amelyet ezek ismerete és megértése nekem mindig nyújtott, abból az univerzális érzésből, amelyet József Attila így önt szavakba Óda című versében:

Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
(...)

S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!..."

    Szentágothai János életének minden mozzanata rendkívüli műveltségéről tanúskodik. Műhelyteremtő munkássága során képes volt arra, hogy egybefonja, összhangba hozza egymással a tudományt és a művészetet, példát mutatva arra, hogy a 20. században is élhettek reneszánsz tudós emberek.